Jessica Park: Flat-Out Love - Szeretni bolondulásig

Dióhéjban: Julie egy félresikerült albérlet választás miatt anyja régi barátnőjének családjához kényszerül költözni. Ám, azt nem is sejti, hogy az őt elszállásoló Watkins család mondhatni, egy kissé furcsa. Minden titkuk ellenére azonban a lány jól érzi magát náluk, hiszen Matt Watkins-szal, a szuper zseni (és szuper kocka) fiúval is megismerkedik - mégis Julie szíve inkább az idősebb Watkins fivérért, Finnért dobog. Igaz, Finnel személyesen még nem találkozott, de az Interneten keresztül csodásan megérti a lány érzelmeit. Minden szép és boldog pillanat ellenére, a szerelem tartogat Julie számára egy-két nem várt meglepetést...

Gondolataim:
Éreztetek már úgy, hogy egy könyv segített egy adott helyzetben? Előfordult már veletek, hogy egy karakterrel annyira azonosulni tudtatok, hogy az már félelmetes volt? Nos, velem ez most megtörtént. A Szeretni bolondulásig teljesen rabul ejtett, a főszereplőben, Julie-ban pedig megpillantottam saját magamat.
Julie egy görbe tükör számomra: egy fiatal lány, akinek vannak céljai, aki erős és megingathatatlan a siker felé vezető úton. Egy 18 éves lány, aki az ambíciói mellett tud szórakozni, kikapcsolódni és társasági életet élni. Arra gondoltam, ez a lány akár én is lehetnék, ha picit változtatnék a dolgokhoz való hozzáállásomon. Párhuzamot vontam közte és köztem, és elhatároztam, hogy én igenis megvalósítom önmagamat, igenis az leszek, aki belül vagyok. Ahogyan azt Julie is teszi a történetben.

Tehát nagyon nehéz elfogulatlanul beszélnem erről a történetről, mert olyan szinten hatással volt az életemnek egy bizonyos szakaszára, hogy lelkileg is kötődöm hozzá. Rengeteg dolgot átgondoltam általa, sok olyan érzés tört fel belőlem, amit nagyon mélyen elraktároztam magamban. Olyanok is, amiket azt hittem, le tudok tagadni önmagam előtt, amikről talán még magamnak is hazudtam.

Életem első diszkó-élménye ~ 18 éves lettem! :)

Sziasztok! :)

„Felnőtt tartalom." :D

Február 9-én hivatalosan nagykorúvá váltam, és ennek örömére barátnőm rávett, hogy menjünk el a

helyi diszkóba, hiszen eme életkorba lépés egy komoly fordulópont az ember életében.

Ahogy az már kiderülhetett rólam, nem vagyok egy bulizós típus: szívesebben töltöm az időmet egy pár fős társasággal valamelyik barátom otthonában, csekély mennyiségű alkoholt fogyasztva. Tehát inkább a nyugisabb partikat kedvelem sok nevetéssel és bolondozással. Ám, az is igaz, hogy az általános iskolai „sulidiszkókban" imádtam táncolni, és amint középiskolás lettem, az efféle szórakozás kimaradt az életemből. Pontosan a 18. születésnapomig, amikor is életemben először buliztam egy diszkóban az embertömeg közepén, a fullasztó melegben, a dübörgő zenére tombolva.

Amikor a könyvmoly blogger beszabadul az ittas fiatalokkal teli szórakozóhelyre...

Szándékos bántalmazás szórakozásból!?

Sziasztok!

Forrás.

Ahogy az a címből kiderült, most egy igen komoly témát választottam ki, hogy boncolgassam. És nem véletlen az sem, miért választottam pont a bántalmazást: a napokban fültanúja, mondhatni áldozata lehettem egy kötekedésnek.
El szeretném Nektek mondani, hogy bármikor ilyen történik veletek, ne féljetek cselekedni! Bárki is köt belétek, az nem a Ti hibátok, és nem szabad úgy éreznetek, hogy az illetőnek hatalma van felettetek! Nem szabad elhallgatni, ha lelkileg/fizikálisan bántalmaznak! Ugyanis ez sajnos bárkivel előfordulhat...