Matthew Quick: Boy 21

Dióhéjban: Finley élete sosem volt könnyű. Megküzd a mindennapokban átélt megkülönböztetésekkel, szívatásokkal és harcol az emlékeiben élő démonokkal. Boldogságot csupán csak két dolog okoz neki: a kosárlabda, és a barátnője - Erin. Ám, egy napon megjelenik egy különös fiú, aki Boy 21-nek hívatja magát és azt állítja, az űrből érkezett. Az idegen fiú jötte pedig mindent megváltoztat. Elgondolkodtató és érdekes olvasmány.

Gondolataim:
Ha Finley-t személyesen ismerném, nem jönnénk ki túl jól. Az állandóan csöndes fiú olyannyira titokzatos és szótlan, hogy nem telne bele fél órába, és otthagynám a „beszélgetés" közepette. Általában ódákat zengek egy-egy eszmecsere közben, így a kommunikáció igencsak egyirányú lenne. Finley karaktere ezért nem áll hozzám közel, egyáltalán semmi közös nincs benne és bennem. Ám, bele tudtam magamat képzelni a szituációba, és úgy érzem, valamilyen szinten elfogadóbb, megértőbb lettem a csöndes személyekkel. Tehát ez a könyv fantasztikus választás egy olyan ember számára, aki naphosszat tudna beszélni, akinek a véleménye sosem marad kendőzetlenül, és aki mindig kiáll saját magáért és szeretteiért. Ugyanis Finley egyáltalán nem ilyen.
Finley az a karakter, aki megtanít Téged a maszk mögé nézni, és aki bepillantást enged egy szótlan fiú elméjébe. Varázslatos utazás a gondolatok mezejére.

A történet nem nevezhető fordulatosnak, annál inkább merengősnek. Mivel Finley élete nagyrészt az elméjében zajlik, a sztorin áthidaló eszmék, gondolatok töltik ki a könyv 95%-át. Ne is várjuk, hogy Matthew Quick regénye az akciódússágáról ismert - épp ellenkezőleg - gondolatokat, filozófiai kérdéseket vet fel bennünk.

Természetesen ez a kötet is rejt meglepetéseket, és csattanókat a végén, amiket semmiképp sem szeretnék elárulni. Éppen ezért összefoglalva annyit szeretnék mondani a cselekményszálról, hogy Finley élete akkor válik különlegessé, amikor Boy 21 felbukkan. A két fiú kivételes barátságot köt, aminek következményeképp érdekes felfedezéseket tesznek önmagukban, és mi, Olvasók is eképpen cselekedhetünk.
       Úgy gondolom, minden olvasmánynak van valamiféle jelentése, mondanivalója. (Ahogyan minden versnek is van.) Ám, ha épp nem irodalom érettségin ülünk, ahol azt kell megfejtenünk, mit akarhat az író/költő a művével kifejezni, hanem szórakozásból olvasunk, akkor kereshetjük a saját összefüggéseinket. Hiszen egy történet, egy mese minden egyénnek másképpen jelenik meg a képzeletében. Ezért is oly csodás az olvasás: megtalálhatjuk benne önmagunkat, válaszokat keresve a kérdéseinkre.

„Az élethez legtöbbször nem kapunk magyarázatokat." - Boy 21

Boy 21 'menekvése' az űr.
- forrás: We Heart It.

A Boy 21 egy olyan könyv, ami társadalmi, viselkedési, és érzelmi kérdéseket is felvet.
Számomra mindenképpen ritka kalandot jelentett, ugyanis betekintést nyerhettem egy direkt szótlan személy életébe. Ez a regény rádöbbentett arra, hogy mindannyian álarc mögött élünk, hiszen teljes valónkban nem nyilvánulunk meg a nyilvánosság előtt. A történet karakterei vázlatként állnak előttünk: bemutatják, hogy az efféle védekezési mechanizmusokra egyes helyzetekben szükségünk van.
Valaki a némaságával (mint Finley), valaki a hóbortjaival (mint Boy 21), valaki a túlzott lazaságával (mint Erin), és valaki teljesen más 'eszközzel' kendőzi önmagát akkor, amikor szüksége van rá. Ugyanakkor, ennek a maszknak nem kell felvett szokásnak lennie: a tulajdonságainkkal is tudjuk védeni/fedni saját magunkat, és véleményünket. Ki így, ki úgy, de mindenkinek megvan az a privát szférája, az az érzékeny pontja, amit nem oszt meg másokkal. Az is előfordulhat, hogy egy személy pont a túlzott őszinteséggel, nyers megnyilvánulásaival burkolja a finomabb, visszafogottabb énjét.

„Nap mint nap itt járok-kelek, lélegzem, létezem, de úgy érzem, hogy az életem máshol van… egy jobb helyen." - Finley

Mint említettem, a cselekmény erőssége azokban a részletekben rejlik, amikben az Olvasónak lehetősége nyílik az elméjének kibontakoztatására. A szereplők életének mozzanatai lehetőséget nyújtanak gondolataink kiterjesztésére, és szemünk felnyitására. Végtére is, egy csöndes személy nem azért marad csöndben, mert nincs véleménye. Az őrültnek tűnő illető sem feltétlen őrült: lehet, csak ezzel védekezik bizonyos dolgok ellen.

„Számomra az alapértelmezett üzemmód mindig is a hallgatás volt. Ez a legjobb védekezés a világ ellen." - Finley

Ugye, milyen megtévesztő lehet valaki első látásra? Igaz, milyen könnyű valakit elkönyvelni valamilyennek anélkül, hogy nem is ismernénk?

Briliáns eszmefuttatások, jól ábrázolt karakterek, és egy kissé szürke események.

Azoknak, akik szeretik a gondolkodós, elmélkedős regényeket, és akik nyitott szemmel tekintenek a világra, mindenképp ajánlom! :)