Dióhéjban: a világhírű Luxen-sorozat negyedik kötete. Aki olvasta az előzményét, annak be sem kell mutatnom Katy-t és Daemont, akik már az első résztől kezdve foggal-körömmel harcolnak a túlélésért. Számomra hagyott némi kivetni valót a sorozat harmadik része, ám amit hiányoltam, az az Originben mind helyett kapott.
Gondolataim:
Az Origin tulajdonképpen egy kalandos, és nagyon is élvezhető olvasmány - természetesen romantikával megfűszerezve. Persze, azt nem állítom, hogy tökéletes lenne, de a hibái ellenére is kíváncsian kísértem a fiatalok történetét. Amellett, hogy voltak az olvasása közben kételyeim, igenis faltam az oldalait, hiszen a világa tényleg magába szippant. Na, és hogy mit gondolok a könyvről? Lentebb kiderül! ;)
Először is azzal kezdeném, hogy az Opál túlontúl hosszúra sikeredett. A harmadik részben történteket könnyedén beilleszthették volna az Originbe, ugyanis az eseménytelenséget nyújtották, és nyújtották, amit azért elég hamar meguntam. Tehát a negyedik rész felüdülés volt mindezek után, végre igazi kalandokat élhettem át.
A sorozat elejétől kezdve tetszik a földönkívüli-szál. Az emberiséget mindig is érdekelni fogja, hogy van-e még élet rajtunk kívül, tőlünk messze. Ha vannak, akkor sem zöld-kis-izéknek képzelem őket, hanem valamiféle intelligens fajnak. Rengetegszer képzelgek olyasmikről, mi van a földünkön kívül.. ki tudja, lehet jedik rohangálnak fénykardokkal egy másik bolygón. Végül is még előfordulhat, nem? :D
A lényeg, hogy az alap koncepció már az elején elnyerte a tetszésemet, beleértve az arumokkal, és a Védelmi Minisztériummal, na meg a Daedalusszal. Sokkoló lenne, ha egyszer csak kiderülne, űrlények élnek közöttünk, na meg hogy a testvéreik éppen az invázióra készülnek.
A sorozat életében végre elérkezett a pillanat, hogy betekinthetünk az ellenséghez. A vizsgálatok, kutatások és az emberi kegyetlenség netovábbja jelenik meg előttünk, amint mindenen átgázolva próbálják elérni a luxenek behódolását. Többet tudhatunk meg a luxenekről, és a hibridekről is, na meg felmerül a kérdés: A Daedalus miben mond igazat, és miben hazudik?
Ezen túl lényegesen felgyorsulnak az események. Csaták, megpróbáltatások és jeges félelem veszi birtokba főhőseink mindennapjait, akik a túlélésért szálltak harcba. Fokozódnak a kedélyek, a bizalmatlanság és a rettegés teljesen felemészti a csapatot: Kiben bízzanak meg, és kit nevezzenek ellenségüknek?
 |
| Gyönyörű Katy és Daemon fanart. - forrás: We Heart It |
A könyv nem hagyott unatkozni egy percre sem; a felépítése lehetővé teszi a teljes kikapcsolódást - mindenből annyi jut, amennyi kell. Kalandos és szórakoztató, emellett nekem kifejezetten tetszettek a romantikus-, helyenként szentimentális részek. Éppen ezért gondolom Daemon és Katy kapcsolatát erősebbnek, kibontakozottabbnak. Látszik, a fő hangsúly a szerelmes páron van, ám ezt a felállást annyira nem díjaztam. A szerelmesek hatalmasat léptek előre a kapcsolatukban, de felmerült bennem pár kétely a házasságukat illetően. Tényleg ez lenne a legfontosabb két fiatal számára, ha bizonytalan a jövő? Megértem természetesen a mély érzelmeiket, na meg a félelmüket, de a házasság komolyan ennyire lényeges összetevője lenne az életüknek? Személy szerint nem ez lenne a legelső gondolatom, mégis úgy véltem, egy hímneműt kéne erről megkérdeznem.
Épp ezért páromnak feltettem a kérdést: „Mit tennél, ha veszélyben lenne az életünk, és akár már holnap meghalhatnánk egy ellenséges szervezet miatt? Eszedbe jutna megkérni a kezemet?"
A válasza csupán ennyi volt: „Biztosan szóba jönne a lánykérés, de minden helyzet kérdése. Lehet, hogy azon nyomban megkérném a kezedet, de lehet, hogy nem. 50-50% százalék."
Meglepődtem, a Daemonhöz hasonló 'választásán', bár lehet rokonlelkek és reménytelenül romantikus alkatok. :D Ezért különösebben nem tudok belekötni Daemon döntésébe, hisz léteznek hozzá hasonló, házasságon gondolkodó, fiatal srácok. Viszont ezt megjegyezném: elhamarkodott döntés volt a részéről (na meg Katy részéről is) a gyors szertartás. A kapocs örökre szól, de miért kell az alátámasztásához egy (nem is érvényes) papír? Mindegy, ez csak az én, szubjektív véleményem az eseményről. Ám, van még egy felvetésem 'ellene'.
Kicsit abba az irányba hajlik nekem ez a szituáció, hogy nem volt több lépcsőfok, amivel újabb szintre emelhette volna az írónő a kapcsolatukat. Mintha másképp nem tudná fokozni a felperzselő szerelmüket, mint egy gyors, és számomra szükségtelen esküvel. Icipicit olyan, mint egy rosszul megírt Rómeó és Júlia...
Továbbléptem a tényen, miszerint már férj és feleség, és vetettem pár pillantást a mellékszereplőkre. Sajnos roppant kevés jelenetet kapnak a kibontakozásra, a megnyilvánulásokra, így alig ismerjük őket.
 |
| Katy űrlény plüssét kedveltem. :) - forrás: We Heart It |
Dee karakterét teljes mértékben elrontottnak érzem. Ő volt Katy egyetlen igaz barátja, aki az első részben egy fantasztikus leányzó szerepét töltötte be, ám amint eltávolodtak Kattel, megszűnt a csodálatos személyiség. Értem én: rengeteg változáson ment keresztül, számtalan veszteség és bánat érte, de kérem.. miért kell egy fantasztikus karaktert tönkre tenni? Szertefoszlik a fontossága, és már csak egy a többi karakter között, pont úgy, mint a Thompson-ikrek. Róluk sem tudunk semmit, aztán amikor meghalnak inkább örülök, mintsem szomorkodnék. Ez tényleg elég keserves tényező.
Akit még erős személyiségnek lehetett nevezni, az Blake.. aki meghalt. Katy megölte, és ezután teljesen kikészült a szörnyű tettétől. Nos, oké. Könnyű dobálózni a gyilkolás fenyegetésével, gondolatával, de más, ha tényleg meg is tesszük. A fiú nem kis 'bonyodalmat' okozott, akkor meg mi a fenéért búslakodik miatta? Inkább azokért kéne lógatnia az orrát, akik ártatlanul haltak meg. Mi a helyzet a hatalmas csatával a sztori végén? Családok vesztek oda, gyermekek látták a szüleiket holtan... de azért szegény kicsi Blake, aki egy utolsó szemétláda volt. Kit érdekel, ha ártatlanok vesznek oda? Csak mentsük a saját bőrünket, mert jön a Daedalus. Fedjük fel a luxenek kilétét, és várjunk a földönkívüli invázióra. Rengeteg a felelőtlen, és buta ötlet az ominózus szerelmes pár részéről. Rendben, az emberek (és úgy látszik) a fényemberek is hibáznak, na de ekkorát? Az emberiséget veszélyeztetni azért, hogy mi élhessünk szerelemben továbbra is? Megkérdőjelezem Daemon és Katy szándékait. Önzőn és némiképp érthetően viselkedtek a kötet végén.
Nyilván élni szeretnének. Na, de jobb ötletük nem volt azon kívül, hogy fénygolyóként táncoljanak a forgalmi dugó kellős közepén? Mi lett volna, ha simán csak elsétálnak a helyszínről? Beth könnyedén utazhatott volna Dawson hátán, és elkerülik a problémákat. Mondjuk szüksége van a sorozatnak egy ütős UFO krízisre, végül is nagy dobással kell befejezni a történetet.
„– B*ssza meg! E.T. mégis hazatelefonált, srácok.
– És elhívta a barátait – lépett hátra Archer."
 |
| Könyvtári könyvek. |
Tehát az Origin végére a főszereplők iránt egy kis ellenszenvet kezdtem érezni. Túlságosan is nagy hangsúly van fektetve a szerelmükre, és a velük összefüggő történésekre. A többi szereplőt alig ismerjük meg, és emellett rengeteg morális kérdést vet fel Daemon és Katy viselkedése. Fontos a szeretet, a jólét és a biztonság, de a Föld nem csak körülöttük forog. Tulajdonképpen elindítottak egy terrortámadást.
Mindezt összegezve érzékelhető a könyvvel kapcsolatos érzéseimnek furcsa kavalkádja. Egy részemnek nagyon tetszik a kalandokkal teli történet, és a romantikusság, ám másrészről szomorú vagyok a kötetben felvonultatott „hibák" miatt. Felettébb izgalmas a világa, viszont őszintén szólva nem tudom, miért magasztalják fel ennyire. Nem akarok ezzel senkit megbántani, és azt sem szeretném, hogy a véleményemmel mások vélekedését megváltoztassam. Csupán személy szerint annyira über-szupernek nem gondolom a cselekményt, amennyire az be van állítva a legtöbb Internetes platformon. Élvezhető, kikapcsoló, de cseppet sem olyan tökéletes, mint az megannyi helyen olvasható/hallható.
„A szavak néha értéktelenek.
Van, amikor erősek, de az ilyen ritka alkalmakkor minden tartalmuk elvész."
Elolvasni mindenképp megéri, mert mint mondottam volt, szórakoztató regény. Az egy másik kérdés, kiben milyen pozitív/negatív érzéseket vált ki.
Nektek hogy tetszett? Mit gondoltok róla? Írjátok meg hozzászólásban! ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése