Földönkívüli invázió, avagy az Opposition J. L. Armentrout tollából

Dióhéjban: a Luxen-sorozat ötödik, befejező kötete. Miután egy seregnyi luxen ért földet bolygónkon kitör a pánik; ki kell deríteni ki áll mindezek mögött, és nem utolsó sorban meg kell állítani a betolakodó fajt. Emberek, városok vesznek oda, és főhőseinknek cselekednie kell: ki legyen a szövetségesük, és mégis hogyan szorítsák vissza az erővel teli fényembereket?
Kalandokkal teli utazás, aminek hatalmas rajongótábora van.. én mégsem lettem túlzottan elragadtatva. Hogy miért? Lentebb kifejtem. ;)

„Régen volt egy tervem arra a valószínűtlen esetre, ha bekövetkezne a világvége. Valami olyasmi szerepelt benne, hogy felmászom a háztetőre, és torkomszakadtából eléneklem az R.E.M It's the End of the World as We Know It (And I Feel Fine) című számát, de hát a való életben ritkán lehetünk ilyen menők."

Gondolataim:
A legelső gondolatom ez volt: Mégis miként alakul majd az emberiség sorsa?
Legfőképpen nem Katy és Daemon kapcsolata miatt aggódtam, hanem az emberekért. Azokért az ártatlanokért, akik nem tehetnek arról, hogy megszállja a földjüket egy ellenséges űrlénysereg.

Őszintén szólva, az utolsó rész egyszerűen túl sok volt. Annyi akció van elvetve a lapjai közt, és oly sok bonyodalommal kell szembesülnünk. Sűrítve, kapkodva vezeti fel a cselekmények láncolatát, ezzel időt nem hagyva arra, hogy végiggondoljuk a történteket. Rengeteg helyszín, szereplő és konfliktus bukkan fel a könyvben, ami véleményem szerint egy 380 oldalas befejező kötetbe nem fér bele. Míg az Opál a hossza ellenére cselekménytelen volt, addig az Opposition túl rövidnek bizonyult ahhoz a kalandmennyiséghez képest, amit az írónő beleszőtt. Tehát túlságosan is tömörnek érzem ezt a részt.

„Komolyan, mi jön még?"

Ezek a kalandok persze nem rögtön, egymást követve kezdődnek. Két kaland között természetesen Katy és Daemon kapcsolatát is erősíteni kell, ami általában azt jeleni, lezavarnak egy gyors szexpartit. Mert ugyebár krízishelyzet áll fenn, ezért minél többet kell szerelmeskedniük főszereplőinknek. Mindez szép és jó, de néha azokat a meghitt pillanatokat mással is el lehetett volna ütni: mondjuk egy összebújós, filmnézős estével. Az állandósult ágyjelenetek két összecsapás között igencsak unalmassá váltak, na meg kiszámíthatóvá. És persze a szigorú énem ilyenkor felteszi a kérdést: Katy sosem szokott menstruálni? Mert oké, meddő nem lehet, hiszen nem véletlenül védekeznek. Azt is megértem, hogy stresszhelyzet áll fenn, ennek fényében pedig kimaradhat párszor a havi vérzés. Na, de na.. akkor erről miért nincs szó? Valószínűleg Katy egy idő után el kezdene gyanakodni, hogy baj van, mert nem jön meg neki. Szóval ez nálam egy kisebb hibaként tűnt fel a műben.

Katy és Daemon kapcsolata a történet "legfontosabb eleme", ezért a többi karakter nem sok vizet zavar. Bethany, Dawson, Dee, és Asher is a háttérbe szorul, bár mindegyikük kap azért egy kis rivaldafényt. Dee, drága Dee.. az egyik legerősebb, legszimpatikusabb szereplő volt az első részekben, aztán a végére ez lett: egy átformált lány, aki sose lesz ugyanaz, akinek megismertük. Persze, Asherrel való kapcsolata nagyon is helyén van, csupán már nem olyan érdekes személyiség. Beth és Dawson meg majd a Shadows - Árnyak című kiegészítőben megkapja a főszerepet.. rájuk nagyon kíváncsi vagyok.
A mellékszereplőket ezért elhanyagoltnak érzem.

„Daemon úgy csókolt, mintha a birtokjogát akarná megerősíteni, pedig már mindenestől az övé voltam. A szívem. A lelkem. Az egész lényem."

Mindezek mellett, ha már széleskörűen tekintek a felvonultatott személyekre, meg kell említenem az arumokat. Annyira menők, és sokkalta jobban érdekel Hunter és Serena szerelme, mint a Luxen-sorozat bármelyik párja. Az Obsession - Függőség remélem ebben kárpótolni fog. ;)

Ami nagyon, de nagyon nem tetszett: Daemon és Katy kapcsolata, meg a harcok olyan szinten
kitöltötték a könyvet, hogy nem volt idő a béke helyreállításának bemutatására. Leginkább az érdekelt, hogyan építik újra az életüket a lerombolt városokban élők. Több ezer ember halt meg azért, mert egy luxen elvette a testét.. több várost pusztítottak el, rengeteg romot hagyva maguk után. Ennek újraépítése nem megy egyről a kettőre, ezért is érdekelt volna az, miként birkózik meg ezzel az emberiség. Tényleg, fantasztikus dolog a szerelem, örömmel olvasom, hogy épp hány perc alatt ér a csúcsra Katy a világmegváltó csata után, na meg természetesen szomorú vagyok az édesanyja halála miatt, de azért mégis. Egy ilyen mértékű földönkívüli invázió nem csak őket érinti, ezért szívesen olvastam volna a globális helyzetről. (De lehet, ennek hiánya csak engem zavart ennyire.)

„Az internet mindenesetre vicces hely. Néhányan a világvégéről blogoltak, meg az utolsó időkről, mások kreatívabban álltak hozzá. Már mém is született a dologból.
A különösen fotogén csillámufók mémje." 

- nagyon vicces lehetett a helyzet az emberek számára.

A történet vége pedig még annyira sem volt kedvemre, mint annak sűrűje. Az epilógus egy cukormázzal bevont, abszurd vég.

1. Biztosan jó 18 évesen egy origin babát nevelni, aki csodával határos módon egy lány.
2. Természetesen mindenki boldog, és teljesen normális dolog esküvőt tervezni egy épp egyetemistának készülő párnak.
3. Az emberek boldogok, és nem indulnak bosszút állni a még Földön tartózkodó luxeneken azért, mert kb. leigázták őket.
4. Az olvasókban ezzel tartja fenn a kíváncsiságot az írónő: az álompasi Daemon egy réges-régi üzenetre referál, aminek tartalmát csak Ő és Katy ismeri.. hozzáteszem egy olyan iskolai üzenetet emleget fel, aminek létezéséről már el is feledkeztem, ezért az Interneten kellett utánaolvasnom, hogy miről is szólt pontosan a levélke. Lényeges az is, hogy két éve történt közöttük ez a szóváltás, amire Katy rögtön emlékszik. Mindazok után, amin keresztül mentek csodálkozom, hogy emlékezett a dologra. Én csak négy hónapja "éltem át" a levelezést, mégsem emlékeztem rá. :/

Összefoglalva a befezező részt, nem vagyok elragadtatva. Töméntelen akció, és cselekedet, továbbá egyhangú szexjelenetek Daemon és Katy jóvoltából. Ebből a sorozatból többet lehetett volna kihozni, és többet is vártam. Annyira jól kezdődött, olyan érdekes és szórakoztató volt az első két rész.. aztán mélyrepülésben zuhant alá, míg nem becsapódott a földbe, ezzel káoszt okozva.

Számomra nem lett az a könyvsorozat, amiért megveszek, amit minden sejtemmel imádok. Akartam szeretni, de nekem nem nyerte el a tetszésemet a végére.

A képmontázsok forrása a We Heart It.