Bart Moeyaert: Duett hamis hangokra ~ pár szó az első szerelemről

Dióhéjban: Lander és Liselot két fiatal, akik az iskolában figyelnek fel egymásra. Elég pár pillantás, hogy tudják; meg kell ismerniük a másikat. Ártatlan és őszinte szeretetük azonban könnyen átalakulhat valami mássá, hiszen az első szerelem a végtelen boldogság mellett, csalódást is tartogat.

Gondolataim:
Picit félve kezdtem neki a történetnek, mert Moly.hu-n nem nyilatkoztak róla túlzott lelkesedéssel. Sokan rossz véleménnyel vannak róla, de vannak, akik csak hiányolnak belőle valamit. Úgy gondoltam, adok neki egy esélyt, ha már ilyen különleges címe van.

A szereplők 14-15 év körüliek, ez érződik a gondolkodásukon. Igazán hitelesen adja vissza a kamaszkor e részét, hiszen az író 16 évesen fejezte be a könyvét. Tehát a karakterek és a kötet cselekménysorozata megelevenedik a mindennapjainkban; valós érzéseken, és gondolatokon alapszik. Egy fiatal fiú tollából született romantikus regény, ami életszerűen mutatja be az első szerelem bonyodalmait.

„A felnőttek szerint a kamaszok szeszélyesek. Ebben kivételesen igazuk van.”

Mindenki volt már szerelmes ilyen fiatalon. Ha szerelmes nem is volt mindenki ily zsenge korában, biztos akadt olyan, aki tetszett valamely tulajdonsága miatt. Ám kölcsönös szimpátia nem minden esetben alakul ki ilyen fiatalon.. Landerrel és Liselottal ez megtörtént. A bátor fiú megmenti a szép lányt, akik a pillanat gyönyörűségében felfigyelnek egymásra. Elkezdenek beszélgetni, és hopp már szerelmesek is. Jó esetben pedig összejönnek.. és Lander meg Liselot végül összejönnek, attól kezdve pedig egy pár lesznek. Milyen szép is ez az időszak.. és ők ketten tényleg nagyon boldogok együtt.
Ha visszaemlékszem a pár évvel ezelőtti önmagamra, hasonlóan furcsán viselkedtem a kiszemeltem előtt. Zavar, pirulás és csodálat. Emlékszem még azokra az időkre, amikor csak azért imádtam egy tollamat, mert Ő használta. Csak azért hordtam egy nyakláncot minden áldott nap, mert Tőle kaptam. Csak akkor számított jó profilképnek a képem, ha Ő belájkolta.. nos, igen. Ilyenkor minden fiatal megőrül kissé, és olyan bolondságokat csinál, amit csak egy szerelmes fiatal tehet. Lander és Liselot sem viselkedett másképp szerelmük kezdetén, minden gondolatukat kitette a másik szeretete. Tényleg csodás ez a gyermeki, ártatlan szerelem.

„– Kaptál már valaha kólaízű csókot?
Megrázta a fejét, és elmosolyodott. Megkapta tőlem élete első kólaízű csókját.”

És pont azért, mert ilyen fiatalok, a csalódások és veszekedések jobban megviselik őket. Igaz, a könyv olvasása közben úgy érezhetjük, hogy egy oltári nagy baromság miatt veszekednek, tulajdonképpen ilyen idősen ez teljesen normális. Hozzátesz mindehhez Liselot jelleme, úgy gondolom kicsit szeretethiányos a karaktere. Ezért sem lepődtem meg vitájuk tárgyán, a mosolyszüneten, és a végkifejleten. Voltaképpen a könyv egy fontos témát dolgoz fel: a kamaszok jellemfejlődése, tapasztalatszerzése a történet mozgatórugója. Lander megemberesedik a sztori vége felé; a csalódások és a bűntudat végül az előnyére lesz. Tiszta szívű, szerelmes fiú, aki az önutálat után rájön arra, hogy a hibákat mindvégig rossz helyen kereste. Igen, az emberek hibáznak, de miután túltettek a kudarcokon csak tanulhatnak belőle. Liselot nagyot hibázott, és a kötet végére rájön, hogy nincs nagyobb fájdalom a lelki nyugtalanságnál, és a bánatnál. E két lélek összekapcsolódása örökké érezhető marad, ám majd külön utakon járnak.
Életünk részéve válik minden tapasztalat, amit a múltban szereztünk.

A történet fontos eleme a színház.
Kép forrása: We Heart It.

Úgy hiszem a könyv cselekménye (sztorija) kissé lényegtelen. Középpontban a két főszereplő; lelkük édes, majd hamis dallama viszi előre a történetet. A körülmények, a hely, ahol élnek csupán a sodró ár, ami egymáshoz kapcsolja - majd egymástól távol löki a fiatalokat. A kötet nem repít a magasba, és nem visz el kalandos utakra. Csupán bemutatja az első szerelem apró-cseprő örömeit és gondjait. E történet bárkiről szólhatna, és ez a szép benne: Bart Moeyaert az életből merített ihletet az íráshoz, és sikeressé vált vele. Megragadott egy egyszerű, de mégis komplikált dolgot, hozzáadta a saját érzéseit, és megalkotta regényét. Igen, éreztem néhol hiányt, volt hogy többet akartam a történetből, de az élet sem ad mindig eleget a jóból. Bart ezt jól tudta már fiatalon is, így született meg a Duett hamis hangokra.

„Mintha minden porcikámat átjárta volna a tavaszi zsongás. Pedig november volt.”

16 évesen könyvet írni klassz. 16 évesen könyvet írni, aminek van mondanivalója, több mint klassz. És 16 évesen könyvet írni, majd azt kiadni és más nyelvekre is lefordítani oltári nagy dolog. A kötet nem lett a kedvencem, de minden sorát átérzem, és tudom, hogy valós.

Nem azért tetszett a könyv, mert kalandos volt - kalandokban nem bővelkedik. Hanem azért tetszett a könyv, mert hitelesen adja át a kamaszszerelmet, és valós érzelmeket mutat be.