2017. július 22., szombat

Tombol a nyár - Summer Days Book Tag

Moly.hu-n egy kedves figyeltem, @Rebbencs kihívott a Summer Days Book Tag-re. Úgy gondoltam, hogy itt, egy blogbejegyzés keretein belül töltöm ki a 8 kérdésből álló könyves tag-et.

A jeges frappét már előkészítettem, kezdődhet is ez a pezsgő, nyári Book Tag! 😏
Frappe + Book Tag = 💕

2017. július 18., kedd

100 óra sötétség ~ Anna Woltz lehengerlő regénye

Dióhéjban: Emilia tizennégy éves, és épp New York-ba indul. De nem ám a szüleivel, épp a szülei elől menekülve - egyedül vág neki a tengerentúlnak. Az élete romokban hever; az apjára dühös, az anyja pedig.. nos ő igazi művészlélek volt mindig is. A lényeg, hogy eljusson Amerikába, viszont nem is sejti, mennyi meglepetés várja New York-ban. Egy 'időkapszulába' szorult kocka-srác, egy kilencujjú életművész helyes-fiú, és egy érett kilencéves kislány társaságára kényszerül, na meg megismerkedik Sandy-vel, a hurrikánnal. 100 óra sötétség tán nem is olyan szörnyű, mint ahogy az először hangzik.
Ez egy kaland, mondom magamban.
Remélem, hogy élve megússzuk."
Gondolataim:
A címből arra következtettem, hogy egy fantasy regényt tartok a kezemben..
És hogy én mekkorát tévedtem!
Helye sincs a képzeletvilágnak, ugyanis ez a színtiszta valóság igazi tinédzserekkel, valós problémákkal és mindenkit foglalkoztató gondolatokkal. Anna Woltz megragadta a fiatalok azon rétegét, akik még képesek érezni, és élni, olyan karaktereket alkotott, akik itt élnek a jelen időnkben. Egy múltbéli eseményt vett alapul, és megírta Emilia történetét. A végeredmény pedig egy kalandokkal teli sikersztori.

2017. július 11., kedd

Bart Moeyaert: Duett hamis hangokra ~ pár szó az első szerelemről

Dióhéjban: Lander és Liselot két fiatal, akik az iskolában figyelnek fel egymásra. Elég pár pillantás, hogy tudják; meg kell ismerniük a másikat. Ártatlan és őszinte szeretetük azonban könnyen átalakulhat valami mássá, hiszen az első szerelem a végtelen boldogság mellett, csalódást is tartogat.

Gondolataim:
Picit félve kezdtem neki a történetnek, mert Moly.hu-n nem nyilatkoztak róla túlzott lelkesedéssel. Sokan rossz véleménnyel vannak róla, de vannak, akik csak hiányolnak belőle valamit. Úgy gondoltam, adok neki egy esélyt, ha már ilyen különleges címe van.

A szereplők 14-15 év körüliek, ez érződik a gondolkodásukon. Igazán hitelesen adja vissza a kamaszkor e részét, hiszen az író 16 évesen fejezte be a könyvét. Tehát a karakterek és a kötet cselekménysorozata megelevenedik a mindennapjainkban; valós érzéseken, és gondolatokon alapszik. Egy fiatal fiú tollából született romantikus regény, ami életszerűen mutatja be az első szerelem bonyodalmait.
„A felnőttek szerint a kamaszok szeszélyesek. Ebben kivételesen igazuk van.”
Mindenki volt már szerelmes ilyen fiatalon. Ha szerelmes nem is volt mindenki ily zsenge korában, biztos akadt olyan, aki tetszett valamely tulajdonsága miatt. Ám kölcsönös szimpátia nem minden esetben alakul ki ilyen fiatalon.. Landerrel és Liselottal ez megtörtént. A bátor fiú megmenti a szép lányt, akik a pillanat gyönyörűségében felfigyelnek egymásra. Elkezdenek beszélgetni, és hopp már szerelmesek is. Jó esetben pedig összejönnek.. és Lander meg Liselot végül összejönnek, attól kezdve pedig egy pár lesznek. Milyen szép is ez az időszak.. és ők ketten tényleg nagyon boldogok együtt.
Ha visszaemlékszem a pár évvel ezelőtti önmagamra, hasonlóan furcsán viselkedtem a kiszemeltem előtt. Zavar, pirulás és csodálat. Emlékszem még azokra az időkre, amikor csak azért imádtam egy tollamat, mert Ő használta. Csak azért hordtam egy nyakláncot minden áldott nap, mert Tőle kaptam. Csak akkor számított jó profilképnek a képem, ha Ő belájkolta.. nos, igen. Ilyenkor minden fiatal megőrül kissé, és olyan bolondságokat csinál, amit csak egy szerelmes fiatal tehet. Lander és Liselot sem viselkedett másképp szerelmük kezdetén, minden gondolatukat kitette a másik szeretete. Tényleg csodás ez a gyermeki, ártatlan szerelem.

„– Kaptál már valaha kólaízű csókot?
Megrázta a fejét, és elmosolyodott. Megkapta tőlem élete első kólaízű csókját.”

Diákmunka helyett, csodára várva

Az elmúlt hetekben kissé letörten konstatáltam, hogy idén nyáron nem lesz diákmunkám. Több helyen is próbálkoztam, de vagy lemaradtam a jelentkezéssel, vagy szimplán nincs szüksége a cégnek diák munkaerőre. Sőt, még egy diákszövetkezetnél is próbálkoztam, de sajnos a rendszerük elég pocsék, hogy úgy mondjam - minden adatot kitöltöttem, sikeresen regisztráltam, és amikor be akartam lépni azt írta ki, hogy érvénytelen felhasználó (vagy valami hasonlót). Tehát ez most nagyon nem jött össze nekem, bambán révedtem a távolba, hogy nem lesz zsebpénzem. Aztán jött a „csoda".

Egy korábbi bejegyzésemben említettem, hogy segédkeztem hagymát pucolni, és aprítani. A segítségemért Apukám megjutalmazott egy kis pénzzel, így az alkalmat elkönyveltem a nyár első diákmelójának. 😄
Viszont azután, pontosabban a múlt hétvégén, egy újabb kétkezi munka lehetősége érkezett. Egy ismerős megbízásából Anyukámmal takarítani mentünk pár házat, ahol a még bútorozatlan lakásokat kellett fényesre pucolni. Anyu ablakot és csempét sikált, én meg söpörtem és felmostam a padlót. Egyszerűnek tűnik a dolog, hiszen semmi ördöngösség nincs benne - otthon is fel kell mosni, meg az ablakokat is tisztára kell mosni.. Ám, ha egy délután három házat sikálsz ki egymás után, az elég monotonná tud válni, így kis idő után érezni kezded az izmaidat, elfáradnak a lábaid és beáll a derekad. Nos, fárasztó volt, bevallom, de nem haltam bele.. kb. 6 órán keresztül söpörni a port, és felmosni nem kellemes időtöltés, de amíg energiával telten állsz hozzá, addig még élvezhető is. (Továbbá a hagymapucolással és a kétnapi takarítással többet kerestem, mint fél hónapi önkormányzati munkával, ahol igazából alig volt munkánk..) Kosztól ragadva, sajgó gerinccel kocsikáztunk haza szombat este, és tudtam, hogy itt nincs vége.. ugyanis a vasárnapi bolhapiacra még össze kellett szedni a cuccokat, bepakolni az autóba, és elszállítani. A nap végén jólesően rogytam az ágyamra.. 😄
Egy bútorozatlan házat könnyebb kitakarítani, mint egy bútorozottat."
Vasárnap reggel már harmadjára keltem korán, fáradtan és izomlázzal. Miután kirakodtunk a főtérre, elkapott minket egy nyári zápor, így kicsit morgolódva indult a piacozás.
Ez volt az első bolhapiaci árusításom, és rengeteg tapasztalattal, újdonsággal gazdagodtam általa. Most pontokba szedve le is írnék pár fontos információt:
  • Ha azt mondják a szervezők, hogy fél hétre kell ott lenni, ne higgy nekik. Amikor mi kiértünk fél hétre, már alig volt hely, a legtöbb árus rég kirakodott. Tehát legközelebb hajnali 4-kor fogunk majd kelni..
  • Könnyen eleredhet az eső, nem számít, hogy az előrejelzés tűző napot ígér. Nejlonzacskókkal, kukazsákokkal, és napernyővel érkezz, az időjárás igen viszontagságossá tud válni. Reggel megáztunk, délután megégtünk.
  • A legtöbb látogató a 30+-os korosztályba tartozik, így különféle termékeket keresnek. Kelendőek a bizsuk, gyermekjátékok, ruhák, cipők stb. Az ifjúsági ruhák, egyéb cikkek kevésbé keresettek.
  • Az emberek nem olvasnak. Sajnálnak kiadni pénzt papíralapú könyvekre, és megvetően néznek rád a „menő fiatalok". A legjobb, ha megvetően tekintesz vissza rájuk. 
  • Ifjúsági regényeket kevesen keresnek. A fiatalok nagy része nem olvas, az idősebbek más műfajban keresnek könyveket.
  • A 100 forintos bizsu fülbevalók, nyakláncok, karkötők minden korosztályt egyformán érdekelnek.
  • Mindent pár száz forintért árulj, mert az emberek nem szeretnek költekezni. 😄
  • Ha ismerősöket látsz, jóllehet, hogy direkt elfordítják a fejüket, vagy durván kerülik a szemkontaktust.. Itt is üzenném a volt angoltanáromnak, hogy többet vártam tőle. 😞
  • Sok a bunkó vásárló.
  • Akadnak kedves vevők is.
  • A jó hangulat alapja a mosolygás és az udvariasság, még akkor is, ha mások nem így állnak hozzád.
Ezek a pontok fogalmazódtak meg bennem a bolhapiacozás közben, úgy érzem valamelyest átadják azokat a tapasztalatokat, amiket szereztem. Kissé szomorú vagyok amiatt, hogy nem keltek el a könyvek.. meglepődtem, hogy kevesen olvasnak, és hogy a gyerekjátékok kelendőbbek. Willie műanyag dinói, és mezőgazdasági állatai (kis műanyag tehenek, kecskék, bárányok stb.) olyannyira keresett áruk voltak, hogy a hatalmas kosarában alig maradt valami. A szülők boldogan vásárolnak gyermeküknek gumiállatokat, és az idősebbek imádják a színes kiegészítőket (Domenicca bizsuiból még én is vettem), az emberek pedig alig olvasnak. Hármunk közül én kerestem a legkevesebbet, de sebaj, legközelebb leleményesebb leszek. 😄

Ezzel a bejegyzésemmel csak annyit szeretnék mondani, hogy a csodák váratlanul érkeznek. Nem jön össze valami? Majd lesz valahogy... Nem lett fix munkám, de innen-onnan szerzek egy kis zsebpénzt.
Azt is elmondhatom, hogy felesleges a stressz, a túlkészültség. A bolhapiac előtt alig bírtam aludni, mert izgultam az árusítás miatt. És mi lett? Alig adtam el valamit, de rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Csupán meglátom a félresikerültségben a jó és hasznos tényezőket.

Szép napot és kellemes nyarat kíván, Tina. 😊

2017. július 2., vasárnap

Dóka Péter: A kék hajú lány

Dióhéjban: Mira, a kék hajú lány vámpírokat rajzol, feketére festi a körmét, és kerekes székben ül. Várja a csodát, ám csoda helyett a tizenhárom éves Olivér érkezik. A kórházban találkoznak, ahol a fiú végre barátokra talál, és nem mellesleg Mirával is igazán jól kijönnek. Olivér mindenkin segíteni szeretne, de legfőképpen a különös, kék hajú lányt szeretné megmenteni az elszigeteltségtől.

Gondolataim:
Dóka Péterről és a könyveiről kerek 13 napja hallottam először, kedvenc olvasó-barátnőmtől, Domeniccától. Moly.hu-n olvasgattam a figyeltjeim értékeléseit, és rábukkantam A kék hajú lányról írt értékelésére, ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Maga a cím is elég hívogatóan hangzott számomra, gondoltam, ezt nekem el kell olvasnom, főleg mert mese.
@Domenicca gondolataiból idéznék:
„A vámpíroktól eltekintve engem Mira @Tinah -ra emlékeztetett..."
...hát ezt megkaptam. Ezután persze csak még jobban felcsigázott kedves barátnőm, hiszen foglalkoztatni kezdett, miért is hasonlít rám. Később erre rájöttem, és jót mosolyogtam drága Domeniccán, hiszen végre valós képet kaptam arról, hogyan is tekint rám. 😄

Tehát rohantam a könyvtárba, és megragadtam a kötetet, még a könyvtárosnak is elmeséltem a fenti sztorit.. így visszagondolva, remélem (nem) olvasta a könyvet. 😁