2017. április 24., hétfő

Én, az iskola első :D

Iskolánk minden évben, saját keretei között megszervezi tanulmányi versenyeit. Idén sem történt másképp, és év elején úgy gondoltam, egye fene, most benevezek az összes olyan versenyre, amin van esélyem továbbjutni/dobogóssá válni. Természetesen a lényeg az volt, hogy az adott tantárgyakból kapjak egy 5-öst, ezzel javítva az átlagomat. 😄 ...de végső soron nem pont az történt, amire számítottam.

2017. április 23., vasárnap

Renée Carlino: Sweet Thing - Te édes!

Dióhéjban: Mia Kelly tehetséges zongorista, aki zenei karrierjének építése helyett inkább egyetemre ment diplomát szerezni. Apja halála után New York-ba repül, hogy megtalálja az útját az életben, és hogy átvegye apja kávézóját. Amikor váratlanul összetalálkozik Will-el, a szenvedélyes gitárossal, megkérdőjelezi eddigi nézeteit a zenével kapcsolatban. Vajon Mia megtalálja végül az utat a boldogsághoz?

Gondolataim:
Maga a történet mély érzelmeket vonultat föl, mégis egy könnyed cselekménybe fűzve közli azt. Mia csak most szembesül az élettel; apja halálával a gyász, a szomorúság és a magány is megkörnyékezi. Mindeddig játszi könnyedséggel vette az akadályokat, hiszen főiskolásként legfőbb célja a diploma volt, szívügyekkel, családdal nemigen foglalkozott. Ám, ahogyan a való élet teszi mindenkivel, neki is keresztülhúzza a számításait.

Ahogy említettem, a történet gördülékenyen halad előre, ezért is olyan könnyű olvasni. Általában az effajta sztorik fő koncepciója az Olvasók szórakoztatása, ami ennél a kötetnél is jelentkezik. De, mindezek ellenére, elmondhatjuk, hogy komoly tanulságot, életbölcsességet hordoz a lapjai között.

A romantikus szálban semmi különös nem volt, egy teljesen átlagos YA szerelmi történet. Annak ellenére, hogy merőben meghatározza a cselekményt, a fő hangsúly mégis Mia életének változásain van. Persze Will rengeteget hozzátesz mind ehhez, de a boldogságuk nem útitársként jelentkezik, hanem célként lebeg a szemük előtt. Csalódások és vívódások árán rájön arra, mit is szeretne végül elérni.
Mia egy hétköznapi lány, aki sok hibát halmoz fel. Döntésképtelen, és sokszor megbántja a körülötte lévőket, de alapjáraton nem rosszindulatú. Mivel éppen egy olyan fázisban szemlélhetjük Őt, amikor semmi sincs rendben vele, érzelmek rettentő széles választékát élhetjük meg általa. Emóciói hullámvasútján száguldozik a mű egésze alatt, ami érdekessé teszi a történetet.
Nehéz kilépni a való életbe, megtalálni azt, ami igazán számít és továbblépni a múlton. Kissé hisztérikusan és önzőn viselkedik, ám szerencséjére nagyon jó barátok veszik körül, így nem marad egyedül. Harmóniáját Will egészíti ki, aki egy hatalmas lelkületű, tiszta szívű férfi, humorral és zenei tehetséggel megáldva. Ő teszi jobbá a lányt, és döbbenti rá arra, mi is az igazán fontos.

2017. április 19., szerda

Sarah J. Maas: Heir of Fire - A tűz örököse

Dióhéjban: Celaena immár Wendlyn-ben tartózkodik, hogy segítségre leljen a Tündérkirálynőnél Adarlan elpusztításáért. A lánynak meg kell birkóznia múltjával és jelenével, hogy egyszer majd képes legyen népe élén felszabadítani királyságát. Barátait, társait maga mögött hagyva lép a számára még ismeretlen földre, de biztosak lehetünk benne, hogy talál valakit, aki a segítségére lesz.

Gondolataim:
A történet és a szereplők is nagy lépésekkel haladnak előre.
Míg az Orgyilkos pengéje, az Üvegtrón és az Éjkorona egy fiatal orgyilkos lányról szólnak, aki rettegés alatt tartja Erilea-t, addig A tűz örököse egy hercegnőről, aki képes felemelni a birodalmat.
És bár a harmadik kötetnél tartok már, csak most érezni igazán, hogy valami tényleg elkezdődött. Félre ne értse senki, eddig is imádtam ennek a varázslatos világnak a történetét, de mindez ideáig csak egy bevezető volt. Egy bevezető egy elkerülhetetlen, beteljesítetlen csatához.

Amikor megtudtam, hogy a történet három cselekményszálon fut, először nagyon meglepődtem. Ki az a Manon? Ki az az Aedion?
Manon és a wyvern.
(Kép forrása: Pinterest)

Feketecsőrű Manon először nagyon érdekesnek tűnt. Eleinte nem tudtam, mi a szándékuk a boszorkányoknak, hirtelen hogy került a képbe a három klán, de aztán szépen lassan leesett a tantusz, ahogyan azt már az írónőtől megszoktam. Bár fiatal testéhez képest elég sok évet megélt már, cseppet sem érződik a karakterén az idő. Olyan, mint egy halhatatlan kislány, aki érzelmei hiányában éretlen még. Könyörtelen és tiszteletet parancsoló, de a világ kincseivel szemben még tudatlan. Remélem, hogy a továbbiakban megtanul érezni és jobban kiforr a jelleme, mert erős karakter lehet belőle.
"Kevés hangot élvezett jobban, mint a haldokló emberek nyögéseit, de a szél pont egy ilyen volt."
Tehát a Feketecsőrú klán örököse egy új eseménysort kap a sztoriban, ami a közepe felé kezd igazán kiteljesedni. Megismerkedünk ezzel az újfajta világnézettel, és persze a wyvernekkel, a lenyűgöző szárnyas lényekkel.

2017. április 16., vasárnap

Kody Keplinger: Lying Out Loud - A hazugságháló

Dióhéjban: Sonny állandóan, mindenről, mindenkinek hazudik. Egyedül Amy-t avatja be pár mélyen őrzött titkába, aki bármiben segít barátnőjének.. még a Ryder iránti utálatában is, aki viszont Amy-ért bolondul. Egy hatalmas nézeteltérés után, Sonny rájön, hogy mégsem olyan szörnyű a fiú, és rengeteg hazugsággal átszőtt tervével megpróbálja rádöbbenteni Rydert, hogy Ő az, akit a fiú igazán szeret.

Gondolataim:
Hirtelen felindulásból nyúltam Kody Keplinger könyvére. A The Duff – A pótkerék című könyvét két éve olvastam, ami akkor nagyon tetszett. Viszont a nem rég megjelent Lying Out Loud – A hazugságháló című regénye nem kölcsönözte a várt hatást.

Valami könnyebbre vágytam, egy egyszerű kis cselekményszálra, amit meg is kaptam, de nem egészen nyújtott teljes kikapcsolódást. Még úgy sem, hogy egyik erőssége a csúf igazságban rejlik.. amit ugyebár a hazugságok hálójával próbálunk elrejteni mások elől.

Könyves reggeli.
Főszereplőnk Sonny, hátrányos helyzetű gimnazista, aki hazugságok árán éli hamis életét egyik napról a másikra. A szülei, nos.. nem éppen a helyes gyereknevelésükről híresek, tekintve édesapját, aki a börtönben tengeti mindennapjait és az anyját, akiről amellett, hogy megbízhatatlan, elég keveset tudunk meg. Nem meglepő, hogy kislányuk hazugságokra építkezik, pénz hiányában még reménykedni sem mer fényes jövőben. Tehát újra egy olyan történet, ahol a karakter állapota kilátástalan, mindezt köszönve a szüleinek, akik mindent elcsesztek. Mostanság rengeteg ilyen könyvet olvashatunk, hallhatunk hasonló történeteket a való életből, hiszen mindig is lesznek lecsúszott emberek. Sajnos vannak olyanok, akik kudarcot vallanak gyermekük nevelésében, amivel természetesen egy új, reményteli életet tesznek tönkre.

2017. április 14., péntek

Romhányi József: Doktor Bubó

Dióhéjban: Ki ne ismerné Doktor Bubó nevét? Nos, aki esetleg nem hallott még a híres televíziós mesesorozatról, annak elárulom: egy hatalmas klasszikus, ami kicsiknek és nagyoknak is felderíti a kedvét. Az orvosnak állt bagoly, aki minden ügyet egy analízissel szeretne megoldani, sok kalandban vesz részt legjobb cimborájával, Sólyom csőrmesterrel és szorgos asszisztensnőjével, Ursulával a medve hölggyel.

Gondolataim: kisgyerekként szerettem Doktor Bubó történeteit. Főleg a főcímdalát, hiszen már abból is dőlt a csacskaság: „Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor..” szól a dal első sora. Amikor megtudtam, hogy a Kérem a következőt! meséből írtak egy rövidebb könyvet is Doktor Bubó címmel, akkor nem volt kérdés, hogy elolvasom.

A történet hét „kezelés”-ből áll, azaz hét fejezetből, aminek így terjedelme nem üti meg a 150-es oldalszámot. Jól látszik, hogy a szójátékok mennyire feldobják a sztori hangulatát, ezzel jellegzetességet adva a kalandoknak. 
„A két jó pajtás a középiskolát, az indáziumot is együtt végezte, csak akkor váltak el néhány esztendőre, amikor Bubó az orvosi begyetemre, Sólyom pedig az erdőrakadémiára került.”
Ami mindezeken túl megragadta a figyelmemet, az az elrejtett huncutság a karakterek dialógusaiban. Egy kisgyereknek nem tűnik fel a kétértelmű mondat, viszont egy idősebbnek mosolyt tud csalni az arcára. Évek múltán előttem is feltűnt végre, hogy ez a mese miért is annyira megnyerő. Mert bármilyen életkorú is legyen az Olvasó, talál benne valami szórakoztatót.

2017. április 9., vasárnap

Nyuszi hopp, Nyuszi hopp! - Húsvéti Book Tag


Tekintettel a közelgő Húsvétra, hiszen már csak egy hét van hátra, úgy gondoltam lehetne valamilyen, az ünnephez kapcsolódó bejegyzésem.

A napokban találtam rá @ húsvéti book tag-jére, ami egyszerű, mégis aranyos könyvválogatás a vidám tavaszi napokra. Kicsit a magam módjára formáltam a címet, így a szimpla "Húsvéti book tag" helyett a jól ismert mondóka sorát adtam neki.
Én nagyon élveztem kitölteni, ha kedvet kapsz hozzá, töltsd ki Te is! 😊


Nyuszik - Egy könyv, amiből lehetne több is - azaz örülnél, ha lenne folytatása

Számomra ez egy nagyon emlékezetes regény. Annyi érzelem, cselekmény van benne, és annyi dologra lennék még kíváncsi. A közel 400 oldalas könyv tartalma megkérdőjelezhetetlen, egy percig sem unatkoztam az olvasása közben. De amikor befejeztem, ürességet éreztem.. kérek még belőle! :)



Tojás - Egy könyv, ami meglepett

A borító mindig is vonzott, de a fülszövege azt sejtette, hogy nem nekem való/nem tetszene. Mivel rengetegen imádják, gondoltam megveszem és majd meglátjuk. Nos, már én is Sarah rajongója vagyok. Meglepett, hogy ennyire megérintett a sztori, a világa pedig szó szerint elvarázsolt. :D


Vadászat - Egy könyv, amit nehéz volt megkaparintanod

Asher - Mackler: Kezünkben a jövőnk
4 év kellett ahhoz, hogy végre elolvashassam. Amikor 2012-ben kiadták úgy gondoltam, nem veszem meg, majd talán később. Az olvasását egészen tavaly októberig húztam, amikor is megláttam a könyvtárban. Szóval évekig tartott, amíg kézhez kaptam.


Bárányok - Egy gyerekkönyv, amit mai napig élvezel

Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?
Ez a történet mára már egy klasszikusnak számít a magyar fiatalok és felnőttek körében egyaránt. Sosem megy ki a divatból, mindig aktuális lesz és bájos humorával mindenkit levesz a lábáról. Jó érzés néha újraolvasni. 


Tavasz - Egy könyvborító, ami a tavaszra emlékeztet

Barna Berni: The One - A könyv
A sziporkázó kék ég, a zöldellő fű és a lágy szellő a tavasz megújuló illatára emlékeztet, az érzésre, amikor a napsugarak simogatják az arcomat.


Feltámadó a halálból - Egy könyv, egy elhunyt írótól

Szilvási Lajos: Egymás szemében

Kosarak - Egy könyv, ami jelenleg a kívánságlistádon szerepel

Borító sajnos még nincs 
Julia Lewis Thomson Többek szerint című könyvét várom már nagyon. A magyar írónő első regénye nálam hatalmas sikert aratott, ezért ha végre megjelenik, akkor rohanok beszerezni, mert az egyik kedvenc karakteremé, Maximé lesz a második kötet főszerepe.


Cukorka - Egy könyv, ami édes

Kelly Oram: Szívzűrterápia strébereknek
Ez egy nagyon aranyos romantikus történet, tele cukormázzal és cukiságokkal. :)


Csipogás - Jelölj meg másokat, hogy ők is kitölthessék ezt a Book Tag-et

Jelölök mindenkit, akinek kedve támadt kitölteni ezt a vidám kis tag-et! :)
Kellemes Ünnepeket!🐰


2017. április 6., csütörtök

Smith - Williamson - Plec: Stefan naplója: Sóvárgás

Dióhéjban: Stefan új életet kíván kezdeni New York-ban, távol eddigi életétől és az emberektől is. Ám nem fordíthat hátat mivoltának, ugyanis a vér, a halandókban keringő nedű, az ő tápláléka. A múltját besötétítő tetteinek gondolatától, emellett Damonről őrzött emlékeinek felidézésével is fájdalmat okoz az üregnek, ahol egykor a szíve dobogott.

FIGYELEM! Cselekményleírást tartalmaz!

Gondolataim:
Ezennel befejeztem a Vámpírnaplók sorozat magyar nyelvű előzményköteteit. Mert ugyebár a további három részt nem fordították le magyarra, ezért ha folytatni szeretném, csak angolul tehetem meg. De ez úgyis eldől még.. (Legalább azoknak nincsen ilyen silány borítójuk. Bár még mindig nem értem, mit keres a képen Elena az ifjú Salvatore-k helyett, de mindegy is.)


A Sóvárgást végeztem ki leghamarabb mind közül, hiszen röpke pár óra alatt már az egészet végig nyálaztam. Nos, ha az események nem is voltak annyira izgalmasak, jól elütöttem a könyvvel egy hosszabb autós utat és persze valamennyire élveztem is annak ellenére, hogy pár ellentmondásba ütköztem.

Stefan nomád élete a történet elején nagyon megtetszett, egy pillanatra el is hittem, hogy ez a rész egy elmélkedős, magányos, a fiú érzelmeit és tapasztalatait felvonultató ténylegesen naplós kötet lesz. Sajnos eszmém egészen a 24. oldalig tartott, amikor is megjelent az egész Sutherland família és be nem invitálták csóró, homlesz Stefanunkat a hatalmas, impozáns villájukba. Előzékenységük roppant mód érdekes és figyelemfelkeltő, de hát egy vámpír is lehet kicsit naiv és szentimentális. Szóval rögtön egy csalódás már az elején.