Ilyen volt 2017, és ez várható jövőre...

Sziasztok! :)

Így december utolsó napján gondoltam írok egy kis összegzőt az évemről, hiszen a 2017-es év igazán meghatározó volt számomra. Kezdve a blogom létrehozásával, az új kapcsolatokon át, a sok-sok pozitív élménnyel és negatív tapasztalatokkal együtt egy igazán különleges évet zárhatok. Rengeteget tanultam az év során, számtalan új érzéssel és gondolattal gyarapodhattam. Végérvényben sikeres 365 nap volt az összes mély-, és csúcsponttal. És remélem, hogy a 2018-as év még fantasztikusabb lesz.

Elsősorban írnék pár szót a személyes élményekről, amik meghatározták 2017-et.
Visszaemlékezve, úgy kezdtem az évet, 2017. január 1-jén, hogy vettem egy forró fürdőt a Szilveszteri-buli után. :D Tudom, ez egyáltalán nem olyan fontos momentum - én mégis - fontosnak tartom megemlíteni. Emlékszem, mennyire fura volt belegondolni, hogy lassan 17 éves leszek, és picit rettegéssel gondoltam a 2017-re, hiszen még nem tudtam, mit várjak az évtől. Nos, kár volt tartani tőle.

Karácsonyi Book Tag

Sziasztok! 🎄

Tavaly a könyvtárban. :)

Én már lázasan készülök a Karácsonyra, ezért sincs túl sok bejegyzés manapság. Rengeteg meglepetéssel készülök a szeretteimnek; sok-sok ajándékot készítettem Anyukámmal saját kézzel, ezért az időm nagy részét elvette a kreatívkodás, és a csomagolás.
Csodálatos számomra ez az időszak, de nagyon zsúfolt is: sajnos a szépségesen elkészített ajándékokat nem tudom itt megosztani, ugyanis a barátaim, családtagjaim nagy része lelkes Olvasóim, így előttük leleplezném a meglepetést. :D

Ezért úgy gondoltam, egy book taggel hangolnám a blogomat a Karácsonyra, amit a Magamban beszélek blogon találtam. Nem is ragoznám tovább a gondolatmenetemet, olvassátok szeretettel ezt a kis Karácsonyi Book Taget! :)

Marie-Aude Murail: Tartós hullám

Dióhéjban: Louis nem tudja, mihez kezdjen. Az iskolát unja, úgy érzi, nem neki való a rengeteg tanóra. Ám, amikor egy gyakorlat során beleshet egy igazi fodrász szalon kulisszáiba, azonnal tudja, mit szeretne elérni az életében. Fodrász akar lenni.
Viszont, akinek az apja neves sebészorvos, annak nincs ideje álmodozni... vagy talán mégis?
Megindító történet egy fiatal fiúról, aki korán megtalálja a szenvedélyét, és rájön arra, hogy az élethez nem kell feltétlen papírral rendelkezni.

Gondolataim:
Ez az alig 170 oldalas kisregény képes arra, amire sok, több száz oldalas társa nem:
bemutatni az életet.

A történet egy nagyon is valóságos problémát vonultat fel:
amikor a szülő előre eldönti a gyermeke jövőbeni foglalkozását, és eltervezi az egész életét. A saját akaratát, ambícióit a csemetéjére vetíti ki, ezzel választási lehetőséget nem adva a lassan felnövő utódnak.
Persze a szülőknek nyomós okuk van mind efelől dönteni:
'- Ez csak a te érdekeidet szolgálja, hogy vidd valamire az életben, legyen meg mindened - elsősorban jó sok pénzed - családod, házad, stabil munkahelyed.'

Igen ám, ez mind szép és jó, hiszen azt szeretné Anya is, Apa is, hogy az ő kicsi gyerekükből egyszer sikeres felnőtt legyen. De mi van akkor, ha az elképzelt karrier nem való a csemetének? Mi van akkor, ha a gyermek nem szeretné azt a munkát végezni, amivel jó sok pénzt kereshet? Ha úgy gondolja, nem arra termett, hogy huszonéves koráig az iskolapadban üljön azért, hogy megkapja a papírját arról a foglalkozásról, amit nem szeretne végezni?
Milyen élet az, amiben azzal foglalkozol, amivel nem szeretnél? Amit rád erőszakoltak csak azért, hogy később sikeres, tanult, 'teljes értékű' felnőtté válhass?
Csak azért félredobni az álmaidat, mert a szüleid nem támogattak a döntésedben, és azt mondták, hogy Neked az a jó, amit ők választanak számodra?

Kép forrása

Történetünk főhőse hasonló sorsra ítéltetett. Apja híres sebész, az egyik legjobb a szakmában. Elismerik őt, tisztelik őt; megvan mindene: szép ház, család, és hírnév. Persze, szüksége nem igen keletkezik, hiszen kiváló fizetéséből azt vásárol meg, amit csak akar.
Úgy gondolja fia, Louis számára is tökéletes lesz a sebészorvosi szakma, hiszen 'csak a legjobbat akarja' egyetlen fiúgyermekének.
De Louis egyáltalán nem szeretne orvos lenni. És ez az érzés, ez az elhatározás akkor tudatosul benne igazán, amikor a Maité fodrászatban gyakornokoskodik. Ugyanis rájön arra, hogy neki különleges érzéke van a fodrászszakmához, amit olyannyira megkedvel, hogy egy életen át azzel szeretne foglalkozni.

Szörnyű dolog az, ha nem támogatnak abban, amiben igenis sikeres vagy. Fájdalmas érzés az, ha nem hallgatnak meg. És e két behatás még rosszabb akkor, ha a szüleid felől érkezik.

Louis apja hallani sem akar a fia "buta elképzeléseiről", főleg nem arról, hogy fodrásznak akar állni. Hiszen az a megbecsülendő munka, ami mögött sok-sok évnyi tanulás áll, és természetesen, aminek hallatán mások tisztelettel tekintenek majd Rád.
Tehát Louis apjának szemléletével álmokból és 'született tehetségből' nem lehet megélni, továbbá alsóbbrendű az, aki a munkáját a két kezével végzi.
       Sajnos, azt veszem észre, hogy ez az elfogadott: legyen papírod mindenről, különben a süllyesztőben végzed. Pedig ha valaki fantasztikus egy adott szakmában, és nincs egyetemi, meg egyéb felsőfokú végzettsége, attól még igenis lehet sikeres, és pénzben sem fog szűkölködni.

„– Muszáj volt Jansonék előtt emlegetned, hogy anyád pék volt? – támadta le azonnal.
 – Mert talán ez fogyatékosság? – kérdezte a haragtól szárazon a felesége."

- Louis szülei

A könyv példája alapján, fodrászként is lehet valaki híres, jól kereső, és elismert. Fiúk/férfiak ugyanúgy megállják a helyüket a szakmában, ezt tanúsíthatom is, ugyanis az én fodrászom is férfi. Sokan járnak hozzá, és a vendégek szeretik, ami nem is csoda, hiszen jó a szakmában.

Kép forrása

Tehát, visszatérve a történethez: Louis apja vakon utasítgatja fiát, olyan elvárásai vannak felé, amiket nem tud teljesíteni. Louis lázadó, álmodozó, és ami a legfontosabb, kitartó. Kitart az elképzelései mellett, ellenszegül az apja akaratának, és a sarkára áll. Azokra a személyekre koncentrál, akik támogatják a döntését illetően, és nem hagyja, hogy az az egy negatív gondolat befolyásolja. Megy előre a siker útján, töretlenül.

Összegezve, én csak ajánlani tudom ezt a kisregényt. Az ifjúságnak, és a felnőtteknek egyaránt elgondolkodtató és szívet melengető történet.
Rávilágít arra, hogy az életben nem a pénz és a luxus a fontos (legalábbis nem annak kéne lennie). Hanem az a lényeges, hogy a betölteni kívánt pozíciónkban/azon a területen, ahol sikeresek szeretnénk lenni, legyen az karrier-építés, vagy családalapítás; a legfontosabb a megálmodás és a célkitűzés. S ha mindez megvan, már csak meg kell valósítanunk az elképzeléseinket, minden erőnket beleadva.

„Az élet nem csak csapásokból áll. Hanem álmokból, vágyakból,   szenvedélyekből, elhivatottságból. Az élet…
 - Az élet az is, amit akarunk."

- Louis

Matthew Quick: Boy 21

Dióhéjban: Finley élete sosem volt könnyű. Megküzd a mindennapokban átélt megkülönböztetésekkel, szívatásokkal és harcol az emlékeiben élő démonokkal. Boldogságot csupán csak két dolog okoz neki: a kosárlabda, és a barátnője - Erin. Ám, egy napon megjelenik egy különös fiú, aki Boy 21-nek hívatja magát és azt állítja, az űrből érkezett. Az idegen fiú jötte pedig mindent megváltoztat. Elgondolkodtató és érdekes olvasmány.

Gondolataim:
Ha Finley-t személyesen ismerném, nem jönnénk ki túl jól. Az állandóan csöndes fiú olyannyira titokzatos és szótlan, hogy nem telne bele fél órába, és otthagynám a „beszélgetés" közepette. Általában ódákat zengek egy-egy eszmecsere közben, így a kommunikáció igencsak egyirányú lenne. Finley karaktere ezért nem áll hozzám közel, egyáltalán semmi közös nincs benne és bennem. Ám, bele tudtam magamat képzelni a szituációba, és úgy érzem, valamilyen szinten elfogadóbb, megértőbb lettem a csöndes személyekkel. Tehát ez a könyv fantasztikus választás egy olyan ember számára, aki naphosszat tudna beszélni, akinek a véleménye sosem marad kendőzetlenül, és aki mindig kiáll saját magáért és szeretteiért. Ugyanis Finley egyáltalán nem ilyen.
Finley az a karakter, aki megtanít Téged a maszk mögé nézni, és aki bepillantást enged egy szótlan fiú elméjébe. Varázslatos utazás a gondolatok mezejére.

Kaland a Templomosokkal - A Billi SanGreal sorozat

Dióhéjban: Billi SanGreal ugyan csak 15 éves, de már nagy felelősség nehezedik a vállára. A fiatal lány a Templomosok oldalán harcol a sötét erők ellen - vámpírokra, vérfarkasokra, és gonosz boszorkányokra vadászva - hogy megvédje az emberiséget. Élete ugyan különleges, ám sokkal fárasztóbb, és veszélyesebb, mint kortársaié: délelőtt az iskolapadban tanul, délután pedig izzasztó edzések során vesz részt.
Billi kalandjait és megpróbáltatásait két köteten keresztül kísérhetjük, ahogy a veszedelmesebbnél veszedelmesebb bevetéseken küzd a jóért. Tán első látásra csak egy kamaszlány, de belül szilaj erő és kitartás jellemzi.

Gondolataim:
Ezt a két könyvből álló sorozatot nem szeretném külön értékelni, ugyanis csak együtt lesz igazi az élmény. Három éve halogattam az elolvasását, pedig az első rész címe, Az ördög csókja már akkor kíváncsivá tett, mikor először láttam meg a könyvtárban. A sorozat elolvasása után azt kell mondjam, igazán érdekes, és kalandos történettel volt dolgom. És hogy mit is nyújtott számomra ez a két könyv? A következő sorokban erről olvashattok! :)

The Tea Break Award, azaz A Teaszünet Díj

Egy bloggernek mindig is hatalmas megtiszteltetés az, ha kap visszajelzéseket az olvasóitól. Legyen az pár kedves szó, építő kritika, egy lájk a bejegyzésére, a blog rendszeres követése, és még sorolhatnám. Volt már részem hideg-meleg véleményben, de nagyon örülök annak, hogy nagyrészt pozitív megjegyzéseket kapok Tőletek. Igaz, még nincs egy éve, hogy elkezdtem írni a gondolataimat a Lapok közé rejtőzve bloggereként, de már most rengeteg örömöt szerzett nekem az írás, a többi blogger társam, és Ti, Olvasók! :) Köszönöm nektek!

A napokban pedig a szívem egy picivel gyorsabban kezdett dobogni, amikor megláttam, hogy blogger díjra jelöltek!
Nem másra, mint ami a címben is olvasható: A Teaszünet Díjra. Szuper érzés, hogy Thea a :): your choice bloggerinájának kezdeményezése már sok-sok bloggert megilletett, köztük engem is, és a sornak még nincs vége.

Elle Kennedy: The Mistake - A baklövés

Dióhéjban: Egy srác, aki bármelyik lányt megkaphatja. Ám, amikor megkapja azt az egyet, akivel talán igazi boldogságra találna, hatalmas hibát követ el, így a kapcsolatuknak annyi.
John Logan viszont rájön a baklövése súlyára, és a következő egyetemi tanévben egy második esélyért ácsingózik a már érettebb Grace-nél. A lányt pedig csak egy izzasztó próbatétel-sorozat után nyerheti el. A fiú bármit meg tenne, hogy a lány szerelmét elnyerhesse.

Gondolataim:
Az Off-Campus második része éppúgy elvarázsolt a stílusával és könnyedségével, mint az első, a The Deal - Az üzlet. Pezsgő humorával, szerethető karaktereivel, és történetének bájával elvarázsolt, szórakoztatott. Tipikusan az a könyv, aminek középpontjában a romantika, és a túlfűtött vonzalom áll. Aranyos-, néhol pedig pikáns jelenetek részesei lehetünk, mindezt vicces fordulatokkal, baráti jó tanácsokkal, és jól időzített párbeszédekkel körítve. Tehát e regény legfontosabb feladata a szórakoztatás, amiben tökéletesen helytáll.

Neil Gaiman: Coraline

Egy mese, ami nem csak gyerekeknek szól. Egy mese, ami tükröt mutat nekünk, embereknek. Vajon az illúzióink kergetése megéri az időt? Netán hagynunk kéne, hogy a tökéletes álmaink jelentsék számunkra az életet?

A fenti kérdésekre keresi a választ Coraline, aki egy varázslatos kaland részese lesz. A kislány mindennapjai unalmasak: új házuk környékének felfedezése egy idő után már nem élvezetes számára, szülei a sok munka miatt nem játszanak vele, a szomszédok pedig túl furák ahhoz, hogy velük üsse el az ideje nagy részét. Ezért apukája javaslatára felfedezi a házuk minden szegletét, mígnem egy olyan ajtót talál, ami egy téglafalra nyílik. Coraline azt is furcsálja, hogy az ajtót zárva találta, hiszen minek zárva tartani egy olyan ajtót, ami nem vezet sehová?

A kislányt fogva tartja a kérdés, ezért amint szülei kilépnek a házból, jobban megvizsgálja az ajtót. Viszont ezúttal egy folyosóval találja szembe magát, ami a házuk tökéletes tükörképéhez vezet. És nemcsak hogy az otthonukkal, de a szüleivel is találkozik a „másik világban”. A szüleivel, akik mosolyogva, terült asztallal várják őt, csupa kedvességgel és bájjal, ami nagyon tetszik Coraline-nak.

Csupán egy dolog rémiszti meg: szüleinek szeme helyén gombok ülnek.

„Halloween-i" Felnőtt Tartalom Book Tag

Hello Halloween🎃,
Hello Mindenki! :)

A minap találtam rá Dorka, az Anya olvas blog bloggerinája által kitöltött Felnőtt Tartalom - Book Tagre.
Nagyon megtetszett, ugyanis a Halloween-hez is kapcsolódik, hiszen gondoljunk csak bele; a következőkben a rettegés, a megrázkódtatások, a nyomasztó érzések, és az abszurditás jegyében ajánlok könyveket.
Ezzel egy újabb részét avathatom a Halloweenre Hangolódva ünnepi bejegyzés-sorozatomnak. :)

Íme a Halloweenre Hangolódva 4. része, egy Book Tag keretein belül. Tartsatok velem! ;)

Halloweenre Hangolódva - A tökéletes dekoráció

Hello Halloween🎃,
Hello Mindenki! :)

Mint ahogy azt már láthattátok, pár napja írtam a DIY díszeimről, na meg a további, olcsó dekorációimról. Ám, most egy „különkiadással" készültem Nektek, ugyanis Anyukám tegnap reggel egy szuper meglepetéssel várt itthon. :)

Ahogyan az előző bejegyzésemben ITT látható, bevásároltunk mű pókhálót, papírzászlócskákat és tök formájú díszeket. Viszont amíg tegnap reggel távol voltam, Anyukám vett még ezt-azt, és egy fantasztikus Halloween-i díszítéssel lepett meg. Így most nem saját, hanem Anyukám kreativitásával, és az Ő kedves meglepetésével büszkélkednék el.

Íme az én Halloween-i birodalmam, ami a közelgő bulinak tökéletes helyszíne lesz. :)

Halloweenre Hangolódva - DIY Dekorötlet

Hello Halloween🎃,
Hello Mindenki! :)

Megérkeztem a Halloweenre Hangolódva második részével, amiben pár könnyen elkészíthető és pénztárcakímélő dekorötletet mutatok be Nektek.

Mivel nem vagyok túlzottan ügyes a csináld-magad tárgyak megalkotásában, ezért magam is meglepődtem, hogy jól sikeredtek a díszeim. Tehát egy tényleg nagyon egyszerű, és mégis mutatós dekoráció ötlettel készültem a Halloweenre, amik darabjai az osztálytermünk ékesítői lettek.
Pinterest-en, We Heart It-en, és az Internet további oldalain keresgéltem valamiféle ihlet után, és találtam is: Jack Skellington (A Karácsonyi lidércnyomás főszereplőjének) ábrázata lett az egyik elem, míg a másik egy mindennapi zombi arc.

Na, de lássuk, mit lehet kihozni egy csontváz és egy zombi párosából! ;)

Halloweenre Hangolódva - Filmajánló

Hello, Halloween🎃,
Hello, Mindenki! :)

Az utóbbi években egyre gyakoribb Magyarországon a Halloween ünneplése. Az ősi kelta hagyományokból kialakult ünnepet október 31-én, Mindenszentek és Halottak napja előtt tartják. Míg pár éve inkább csak az angolszász területeken volt közkedvelt, mára már hazánkban is szép számmal ünneplik a "rettegés napját".

2010-ben vettem részt először Halloween-i bulin, amit családi kereteken belül ünnepeltünk. Túlnyomórészt a család fiatalabb része gyűlt össze, hogy aztán félelmetes jelmezeket öltsünk, és mókás ügyességi feladatokat játsszunk. És mivel a Halloween a jól ismert "Trick or treat - Csokit, vagy csalunk" elven működik, szokásunkká vált (ismerőseinkhez) becsöngetni, és édességet kérni. Persze mindez előzetes megbeszélés után történt, hogy a meglátogatott személyek valamit mégis csak tudjanak nekünk ajándékozni.

Az egész estés program mindig kiegészült valami újdonsággal, de azért a hagyományok évről évre öröklődtek: rettentő jelmezek, hátborzongató sütemények, félelmetes díszítés, vicces feladatok, elalvás előtti horror film, és másnap reggelire, bundás kenyér. :)
Mindezekre boldogan tekintek vissza, hiszen mindegyik buli nyújtott valami új érzést - ezeket az érzéseket pedig csak az ismeri igazán, aki át is élte ezeket az élményeket.

Ebben az évben pedig megszakítom a hagyományt, ugyanis 7 év után először hagyom ki a Halloween-i mulatságot. Az év egészében tervezgettem, hogy mégis minek fogok idén beöltözni, de aztán kiderült: október végén programom lesz. Reménykedtem, hogy nem fog egy napra esni a színház a bulival - hát igen, reménykedtem. Ezért ebben az évben nekem kimarad a Halloween (hacsak nem szervezek egy kisebb összejövetelt a haveri társasággal).

Éppen ezért úgy gondoltam, indítok itt a blogon egy rövidke "Halloweenre Hangolódva" - sorozatot, ezzel kissé magamat is kárpótolva, na meg hátha tudok Nektek segíteni az ünneppel kapcsolatban. Ahogy a címből kiderült, e bejegyzés folytatásában pár filmet ajánlanék az ominózus estére, de a továbbiakban várható DIY dekorötlet, jelmezötlet, és ki tudja még, mi jut az eszembe a témával kapcsolatban.
Fogadjátok szeretettel a "Halloweenre Hangolódva" minisorozatomat. Rettegésre fel! ;)

Végre itt az ősz! - Book Tag

Hahó Mindenki! :)

Ma reggel, miután kidörzsöltem a szememből az álmosságot, mosolyogva néztem meg a közösségim értesítéseit. Hogy mitől lettem ilyen boldog?

Elárulom: Réta, a HaBár, a könyves kocsma blog bloggerinája kihívott a Végre itt az ősz! - Book Tagre.

Tudni kell rólam, hogy az ősz a kedvenc évszakom, hiszen ilyenkor a leggyönyörűbb a táj. Ez időben kedvem támad fényképeket készíteni az ezernyi színben pompázó levelekről, s ezzel Réta sincs másként: lessétek csak meg a hétvégi kirándulásukról készített képeit az Instagramján ITT. :)

Tehát a Trónok harca Tag mellett ez lett a második kedvencem, amit itt is köszönök Rétának - szuper meglepetés volt ezen a gyönyörű, őszi reggelen! :) Réta válaszait pedig ITT tekinthetitek meg. ;)

Földönkívüli invázió, avagy az Opposition J. L. Armentrout tollából

Dióhéjban: a Luxen-sorozat ötödik, befejező kötete. Miután egy seregnyi luxen ért földet bolygónkon kitör a pánik; ki kell deríteni ki áll mindezek mögött, és nem utolsó sorban meg kell állítani a betolakodó fajt. Emberek, városok vesznek oda, és főhőseinknek cselekednie kell: ki legyen a szövetségesük, és mégis hogyan szorítsák vissza az erővel teli fényembereket?
Kalandokkal teli utazás, aminek hatalmas rajongótábora van.. én mégsem lettem túlzottan elragadtatva. Hogy miért? Lentebb kifejtem. ;)

Nem hobbiból járok iskolába!

A matematika könyvem.

Egy hete felvonultattam pár olyan tényezőt, ami igenis zavar a középiskolában. Többek között szó volt arról is, hogy némely tanár nagyon rohan az anyaggal (ami nem feltétlenül a tanár hibája).
Rengeteg a tanulnivaló, és kevés hozzá az óraszám, ezt alátámasztom. Viszont azok a tanárok, akik azt szeretnék, hogy a diákok megértsék mindazt, amit leadnak az órán, azok szakítanak időt a gyakorlásra. Most legfőképpen a számításokra és egyéb összefüggésekre gondolok, azokra, amiket több magyarázattal lehet csak igazán megérteni.

Az idei évben több, új tantárgyunk is lett, amik lényegesen számítanak majd a szakmai érettséginél; ilyen például a pénzügy és a statisztika. Mindkettő tartalmaz számítási feladatokat, és bár még az egyszerűbb módszereknél tartunk, azért akadnak nehézségek. Azt tapasztalom, mindkét tanárom próbál eleget gyakoroltatni minket órán, továbbá inkább többször is elmondanak egy-egy lépést a teljes megértés érdekében. Az okuk is megvan rá: az alapköveket be kell gyakorolni, hiszen erre fogunk majd építeni. Természetesen néha egy-két zökkenőbe botlok, de úgy érzem, fejlődök ezekből a tantárgyakból.
Mivel nem olyan könnyű élesben elsajátítani a pénzügyi-, és a statisztikai számításokat, ezért órai munkára kis jegyeket szerezhetünk. Tehát a tanárok a mi érdekeinket nézik: ott segítenek, ahol tudnak - továbbá javítási lehetőséget is nyújtanak. Ám, nem csak szakmából érettségizünk...

J. L. Armentrout - Origin, avagy a kalandok és a hibák története

Dióhéjban: a világhírű Luxen-sorozat negyedik kötete. Aki olvasta az előzményét, annak be sem kell mutatnom Katy-t és Daemont, akik már az első résztől kezdve foggal-körömmel harcolnak a túlélésért. Számomra hagyott némi kivetni valót a sorozat harmadik része, ám amit hiányoltam, az az Originben mind helyett kapott.

Gondolataim:

Az Origin tulajdonképpen egy kalandos, és nagyon is élvezhető olvasmány - természetesen romantikával megfűszerezve. Persze, azt nem állítom, hogy tökéletes lenne, de a hibái ellenére is kíváncsian kísértem a fiatalok történetét. Amellett, hogy voltak az olvasása közben kételyeim, igenis faltam az oldalait, hiszen a világa tényleg magába szippant. Na, és hogy mit gondolok a könyvről? Lentebb kiderül! ;)

A legnagyobb problémám a középiskolával..

Szerencsésnek mondhatom magamat, hogy járhatok iskolába, tanulhatok, művelődhetek. Esélyem van tudásomat gyarapítani, és persze megalapozni a jövőmet. De! Senki ne mondja azt, hogy nincsenek gondok az egyes tanítási módszerekkel, amiket alkalmaznak. Mert rengeteg olyan dolog van egy szakközépiskolában/szakgimnáziumban/szakiskolában/gimnáziumban, ami nincs rendjén.

Ezt a bejegyzést pedig nem siránkozásból írom, és nem is azért, hogy sanyarú sorsomat hangoztassam. Csupán egy kis összegzőként, hiszen engem, mint diák nem hallgatnak meg. Nem szólhatok bele abba, amit a felnőttek szabnak meg az oktatásban, de ezzel nem csak én vagyok így. Így vagyunk, így gondoljuk mi, diákok mindannyian, és sok esetben még a tanárok is.

Azt is tisztáznám, hogy nem a tanárokat akarom bántani. Tisztában vagyok vele, hogy nekik sem egyszerű, és hogy vannak még olyan tanárok, akik a diákok érdekeit is szem előtt tartják. Vannak viszont kivételek, akik sokszor fittyet hánynak Ránk, és nem üti őket szíven az, ha rossz jegyeket produkálunk.

Árnyak királynője - a történet, ami az egekbe repít.

Az Üvegtrón-sorozat világa már eddig is lebilincselően hatott rám, ám a negyedik rész, az Árnyak királynője teljesen magával ragadott. A történet színvonala nyílegyenesen tör az egekbe, ezzel maga alá taszítva minden mást. Őszintén szólva a csillagokig tudom magasztalni, olyannyira fenséges a Sarah J. Maas alkotta világ. Minden elismerésem az írónőé, hiszen megteremtett egy varázslatos birodalmat, ahová az Olvasók elmenekülhetnek a szürke mindennapok elől. Kaland, igaz barátság, remény, és szilaj erő rejlik a lapok között, ahogy a szereplők különleges életébe csöppenünk.

Ha még nem olvastad volna az eddigi értékeléseimet az Üvegtrón világáról, ITT megteheted. :)

Maga a történet úgy érzem ezidáig csak egy felvezetés volt, egy kezdet, egy kiindulópont. Az események beindulnak, az indulatok elszabadulnak, és olyan meghatározó pillanatoknak lehetünk részesei, amikre eddig várnunk kellett. Természetesen még nincs minden lerendezve.. rengeteg tett van még hátra, hogy Aelin végre nyugodtan rogyhasson a trónszékére. Az ellenség még mindig talpon vár a pillanatra, hogy lecsapjon.

Egy kívül-belül csodás könyv - K. A. Tucker: Sodrás

Könyvtári példány. :)

Dióhéjban: A Tíz apró lélegzet előzménykötetében bepillantást nyerhetünk Cole Reynolds életébe. Végigkísérhetjük a fiatal fiút a szörnyűségek sorozatán, a bűntudaton, a fájdalmon, és önmaga elvesztésén. Az úton, amin Cole-ból Trent Emerson lesz, és amin minden erejével azon van, hogy egy bizonyos lányhoz, aki a baleset estéjén csodával határos módon életben maradt, közelebb kerüljön. Kacey és Cole az egyedüli túlélők, akiknek attól a naptól fogva gyökerestül megváltozik az életük. Külön helyeken, ám ugyanazzal az érzéssel élnek tovább. Amit a Tíz apró lélegzetből megtudtunk Kacey-ről, azt most a Sodrásból megtudhatjuk Cole-ról.. itt az ideje, hogy elmesélje az ő történetét.

Gondolataim:
Ez a plusz kellett a Tíz apró lélegzet után. Kicsit kevésnek éreztem Kacey történetét, hiszen csak egy oldalról vizsgálhattuk meg a cselekményt - ezt most kárpótolta Trent kiegészítő kötete.

A könyv terjedelme igaz nincs 200 oldal, mégis rengeteget tesz hozzá a sztorihoz. Megismerhetjük Cole/Trent érzelmeit, és gondolatait, továbbá külső szemmel vizsgálhatjuk Kacey-t. Az évek múlásával sem tud szabadulni e két fiatal a fájdalomtól és a bűntudattól - de míg Cole mély depresszióba és önmarcangolásba esik, addig Kacey a bulikat járja, hogy a tudatát elkábítsa. Szomorú történet két összetört szívű fiatalról.

Cole a baleset után öngyűlölettel és bűntudattal tölti az idejét. Magát érzi felelősnek a szerencsétlenségért, és az csak még rosszabbá teszi az egészet, hogy meghalt két jó barátja. Egyetlen vágya, hogy megtalálja azt a lányt, aki a másik  autóban ült azon az éjszakán - és túlélte. Kacey még csak tinédzser, amikor elveszti szüleit, legjobb barátnőjét és a barátját. Természetesen hallani sem akar Cole-ról és a fiú családjáról (akik mindent megtesznek, hogy a lánynak jobb élete legyen). És Cole ezek után csak egy személyre képes összpontosítani: Kacey-re.

8 gondolat a Trónok harca évadzáró epizódjáról

Szerintem nem én vagyok az egyetlen, aki a mai napon hajnal háromkor a Trónok harca évadzáró epizódját nézte. A 7. évad már amúgy is egy szunnyadó vulkánként készült a kitörésre, és a 7. részben megkaphattuk mindazt az izgalmat, amire vártunk.

Úgy gondoltam, erről a monumentális eseményről muszáj leszek kiírnom magamból a gondolataimat, tehát a bejegyzésem tele lesz 

!!!SPOILERREL!!!

Trónok harca Tag - The Ultimate Game of Thrones Tag

A napokban rátaláltam Orang-utan Librarian Trónok harca tagjére, ami nagyon megtetszett, ugyanis három szempont szerint is lehetőség van a válaszolásra. Pár hete én is Trónok harca fan lettem, így nem is csoda, hogy most szívesen töltöm ki ezt az összetett tag-et.
Magyarul már kerestem, de mivel nem találtam, bátorkodtam lefordítani, ezáltal más magyar Trónok harca-őrült is kitöltheti. :)

Gólyatábor - Tippek a középiskola 0. napjához!

Így augusztus végére tele az Internet a Back To School - Vissza a suliba posztokkal, amik olykor tényleg hasznos tanácsokkal látnak el, ám más esetben csak arról szólnak, hogy épp milyen új termékeket vettek a közelgő tanévre. Személy szerint unom már a mutogatós posztokat, és a különböző tanulási technikákkal sem tudnak újat mutatni nekem. Persze biztosan sokaknak lehet segítségére egy-egy ilyen bejegyzés, de valljuk be: az iskola nem csak a tanulásból áll. Az osztályközösséget építeni, és erősíteni kell, hiszen napjaink nagy részét egy légtérben töltjük el. És ami véleményem szerint a legnehezebb, az az új csapat kiépítése, na meg a beilleszkedés.

Ezért a mostani bejegyzésemben pár gondolatot osztanék meg a gólyatáborokkal kapcsolatban, amik nagyon mulatságosak és hasznosak lehetnek, ha teszünk is érte.

Két éve én is átestem egy gólyatáboron, ami iránt igazán szép emlékeket őrzök. Természetesen tartottam attól, hogy balul sül el a program, de végül mégis mosolyogva tértem haza.

Az Internet a fiatalok játszótere

Nem én vagyok az első, aki azt veszi észre az Internetet böngészve, hogy tíz év körüli gyerekek különböző közösségi portálokon tevékenykednek. Ha ez még nem lenne elég, kép-, és videómegosztó csatornákra regisztrálnak, és róluk készült képeket, videókat töltenek fel. Nem áll szándékomban a képmutatás; hasonló korban kerültem közel az Internet világához, de jóval meggondoltabban cselekedtem, mint a mostani gyerekek.

Olyan 6-7 éve ültem először a számítógéphez azért, hogy regisztráljak egy közösségi portálra. Az akkor még menő iWiW-en az összes osztálytársam megtalálható volt. Persze mindenki készített egy profilt, beállított egy csini profilképet, kitöltötte az adatait és boldog volt, hogy rendelkezik egy saját Internetes fiókkal. Tulajdonképpen sok dologra nem használtuk profilunkat, de jó érzés volt a tudat, hogy az éterben is barátok vagyunk.

Aztán amikor az iWiW mellett elterjedt hazánkban a Facebook, mindenki azt kezdte használni, és az iWiW feledésbe merült. Nyilvánvalóan újabb profilt készítettünk magunknak, csupán egy csili-vili, letisztult, és számunkra még új közösségin, a Facebook-on. 

A kedvenc Facebook-os játékom volt. :)

És hogy mire használtuk 11-12 évesen? A suli összes diákját bejelöltük, feltöltöttünk egy profilképet (ami sokaknál nem is saját maga, hanem egy rajzfilm figura, a kutyája, a kedvenc játéka, vagy bármi más kedvence lett), olyan képeket posztoltunk, amiken megjelölhettük barátainkat, játszottunk az akkor divatos Facebook-os játékokkal, és egy héten kb. egyszer néztünk rá a hírfolyamunkra. Disney-teszteket töltöttünk ki, és magunkról alig raktunk ki képet. Tulajdonképpen csak volt egy fiókunk, de aktívan nem használtuk. Abban az időben pedig nem voltak még tengernyi számban a mobilos applikációk, mivel okostelefonunk sem volt.

Tehát az én korosztályom 6-7 éve még nem volt akkora veszélyben, mint a mostani 10-11 évesek. Nem adtunk meg túl személyes adatokat, és nem posztoltunk mindennap egy selfie-t, mivel előlapi kameránk sem volt a gombos mobilunkon. Továbbá nem kérkedtünk a márkás dolgainkkal, nem töltöttük fel a nyaralásunk minden pillanatát, és nem énekeltünk YouTube videókon sem. Azt sem tudtuk, hogyan kell feltölteni egy videót.

Én megértem, az idők változnak. De nem szabadna hagynia a szülőknek azt, hogy a gyermekük túl sok mindent tevékenykedjenek az Interneten. Amit nap, mint nap látok a kisiskolásoktól a különböző portálokon az förtelem. És nem, egyszerűen nem tudok tovább lépni a tényen, hogy ilyenné vált a világ. Nem csak a gyermekek viselkedése borzasztó, hanem a tiniké, és a felnőtteké is egyaránt.

Ami a netre felkerül, avagy Zoe Sugg: Girl Online

Dióhéjban: Girl Online, azaz a név alatt rejtőzködő Penny, blogot vezet érzéseiről, gondolatairól. Amikor a szülei munkát kapnak New York-ban, magukkal viszik Penny-t, aki találkozik egy jóképű, gitározó sráccal, Noah-val. A két fiatal hamar egy hullámhosszra kerül, ám a lány a szerelmes érzéseit leginkább a blogján osztja meg - természetesen álneveket használva. Penny nem is sejti, hogy a fiúnak van egy titka, amivel veszélybe sodorhatja blogger kilétét, és a privát életét.

Gondolataim:
Zoe Sugg, ismertebb nevén Zoella internetes közszereplő, aki beauty-bloggerként, majd youtuberként vált híressé a nézők körében. Őszintén szólva nem igazán az én érdeklődési köröm a szépségápolás, tehát a netes tevékenységeit nem követem számon. Bevallom, eddig nem is hallottam róla, ám most a könyve elolvasása miatt utánakerestem a bővebb információ érdekében.

A Girl Online-t eredeti nyelven, tehát angolul olvastam el. Az angoltanárunktól azt kaptuk nyári házi feladatnak, hogy olvassunk el egy minimum 100 oldalas regényt, majd írjunk róla egy min. 250 szavas összegzést. Mivel nem volt ötletem, ezért a könyvtár idegennyelvű könyvkészletéből válogattam, amikor megpillantottam ezt a regényt. Gondoltam megpróbálkozom vele, már csak nem olyan nehéz a nyelvezete, hogy nem értem meg a történetet.

És azt itt és most leszögezném, hogy ez a regény szuper választás az angol nyelv gyakorlása érdekében! Egyszerű, mégis nagyon jó a megfogalmazása, nem használ olyan szavakat, amik talán problémát okozhatnak a megértésben. Végig érthetően követtem a cselekményeket, nagyon élvezetes volt angolul olvasni. Sokkal jobb volt így, mintha magyarul olvastam volna.

A történet bár elsőre egy könnyed tini-drámának tűnhet, merőben több témát dolgoz fel, mint holmi szerelmi-bánatos regény. Nyilvánvalóan nagy szerepe van a sztoriban a szerelemnek, és a tinédzser lányok mindennapos problémáinak, de mégis van benne egy plusz, ami rávilágít Zoe Sugg írói tehetségére.

Trónok harca: a sorozat, ami megnyert magának

Őszintén szólva sosem voltam egy sorozat-őrült. Egyedül a Jóbarátok volt az a sorozat, amit elejétől a végéig láttam, egy-egy részt pedig többször is újranéztem. Azt kell mondjam, volt egy színvonala a 10 éven keresztül ívelő sorozatnak; a humor, a legendás főcímdal, és a barátság mind hozzátett a sikeréhez. A hat főszereplő egytől-egyig igazi személyiség, és a mai napig imádom őket.. nem is csoda, hogy bele-belenézek az epizódokba.

Tavaly decemberben elkezdtem nézni Willie-vel a Vámpírnaplókat egy teljesen hirtelen felindulásból, és azóta az eddigi összes magyarul megjelent részt láttuk.. tehát a hatodik évadnál tartunk, ugyanis az RTL megvásárolta azt. Hogy mit szeretek benne? Izgalmas és a főszerepben Ian Somerhalder.. na jó ennél azért összetettebb a válasz, de a lényeg, hogy kedvelem a történetet.

Szóval augusztus első hetéig csak két sorozat fanja voltam, azóta viszont megváltozott pár dolog. Tudni kell, Willie egy ideje már nézi a Trónok harcát. Általában nem várja meg a magyar szinkronos változatot és megnézi angolul a részeket. Ez történt nyaralásunk előtt is, amikor vele néztem a hetedik évad első részét angolul. Még ha értettem is valamicskét a szövegből, a történetből semmit sem.. így azt a részt eléggé untam, értetlenül néztem ki a fejemből, hogy ez így most micsoda. Tudatlanságban a történet múltjáról, na meg a szereplőkről.
Hazatértünk után elhatároztam: megnézem a legelső részt, és ha megtetszik, akár az egész első évadot is végignézem. Ez a terv végül valóra is vált, méghozzá annyira, hogy már a második évad felénél járok. :D

Az elmúlt héten közel 13 órát töltöttem a Trónok harca nézésével, mert egyszerűen megragadott a cselekmény. Senki számára nem lehet újdonság, hogy a Trónok harca mind könyvsorozatként, mind tévés sorozatként hatalmas sikernek örvendhet. Bevallom, gondolkodtam már a regények elolvasásában, de valahogy nem tudtam elkezdeni. A sorozat viszont, főként Willie miatt jobb döntésnek bizonyult, így együtt tudjuk nézni a részeket. És hogy én milyen jól döntöttem!

John Green és a Nagy Talán ~ Alaska nyomában

Dióhéjban: a 16 éves Miles kalandokra vágyik, ezért bentlakásos iskolába íratja magát, hogy
megtalálja a Nagy Talánt. Végre barátokra talál, akik mind érdekes személyiségek; Chip, (aki más néven Ezredes) ösztöndíjas zseni, és alacsony termete ellenére igen izmos fiú, Alaska, a szeszélyes bombázó lány, kinek önpusztító viselkedése megdöbbentő, és Takumi, a japán rap-rögtönző srác. Miles megismeri a szabadságot, az alkoholt, a csajozást, és az élet csúfságát is. Mindezt 128 nap alatt.

Gondolataim:
John Green regényeihez hangulat és tiszta elme szükséges. A könyveire nem lehet csupán ifjúsági kötetetekként tekinteni, hiszen megannyi gondolat, és érzés rejlik a sorai között. Rengeteg erkölcsi-, és érzelmi kérdés, továbbá az életről való elképzelés kavalkádja lapul egy-egy regényében, amikre keressük a válaszokat magunkban, és felvetjük ismerőseinknek, hogy ők miként vélekednek a téma kapcsán. Napokig, hetekig, de akár több évig ott motoszkálnak a fejünkben mindazok a kérdések, amikkel John Green foglalkozik. A válaszok keresése közben lehetőségünk van rájönni, milyenek is vagyunk valójában, hogy hová húz a szívünk. Az író könyvei napokig képesek fenntartani bennem a 'talán'-okat, a 'ha'-val kezdődő mondatokat, és a kérdőjeleket.

Tombol a nyár - Summer Days Book Tag

Moly.hu-n egy kedves figyeltem, @Rebbencs kihívott a Summer Days Book Tag-re. Úgy gondoltam, hogy itt, egy blogbejegyzés keretein belül töltöm ki a 8 kérdésből álló könyves tag-et.

A jeges frappét már előkészítettem, kezdődhet is ez a pezsgő, nyári Book Tag! 😏

Frappe + Book Tag = 💕

100 óra sötétség ~ Anna Woltz lehengerlő regénye

Dióhéjban: Emilia tizennégy éves, és épp New York-ba indul. De nem ám a szüleivel, épp a szülei elől menekülve - egyedül vág neki a tengerentúlnak. Az élete romokban hever; az apjára dühös, az anyja pedig.. nos ő igazi művészlélek volt mindig is. A lényeg, hogy eljusson Amerikába, viszont nem is sejti, mennyi meglepetés várja New York-ban. Egy 'időkapszulába' szorult kocka-srác, egy kilencujjú életművész helyes-fiú, és egy érett kilencéves kislány társaságára kényszerül, na meg megismerkedik Sandy-vel, a hurrikánnal. 100 óra sötétség tán nem is olyan szörnyű, mint ahogy az először hangzik.

„Ez egy kaland, mondom magamban.
Remélem, hogy élve megússzuk."

Gondolataim:
A címből arra következtettem, hogy egy fantasy regényt tartok a kezemben..
És hogy én mekkorát tévedtem!
Helye sincs a képzeletvilágnak, ugyanis ez a színtiszta valóság igazi tinédzserekkel, valós problémákkal és mindenkit foglalkoztató gondolatokkal. Anna Woltz megragadta a fiatalok azon rétegét, akik még képesek érezni, és élni, olyan karaktereket alkotott, akik itt élnek a jelen időnkben. Egy múltbéli eseményt vett alapul, és megírta Emilia történetét. A végeredmény pedig egy kalandokkal teli sikersztori.

Bart Moeyaert: Duett hamis hangokra ~ pár szó az első szerelemről

Dióhéjban: Lander és Liselot két fiatal, akik az iskolában figyelnek fel egymásra. Elég pár pillantás, hogy tudják; meg kell ismerniük a másikat. Ártatlan és őszinte szeretetük azonban könnyen átalakulhat valami mássá, hiszen az első szerelem a végtelen boldogság mellett, csalódást is tartogat.

Gondolataim:
Picit félve kezdtem neki a történetnek, mert Moly.hu-n nem nyilatkoztak róla túlzott lelkesedéssel. Sokan rossz véleménnyel vannak róla, de vannak, akik csak hiányolnak belőle valamit. Úgy gondoltam, adok neki egy esélyt, ha már ilyen különleges címe van.

A szereplők 14-15 év körüliek, ez érződik a gondolkodásukon. Igazán hitelesen adja vissza a kamaszkor e részét, hiszen az író 16 évesen fejezte be a könyvét. Tehát a karakterek és a kötet cselekménysorozata megelevenedik a mindennapjainkban; valós érzéseken, és gondolatokon alapszik. Egy fiatal fiú tollából született romantikus regény, ami életszerűen mutatja be az első szerelem bonyodalmait.

„A felnőttek szerint a kamaszok szeszélyesek. Ebben kivételesen igazuk van.”

Mindenki volt már szerelmes ilyen fiatalon. Ha szerelmes nem is volt mindenki ily zsenge korában, biztos akadt olyan, aki tetszett valamely tulajdonsága miatt. Ám kölcsönös szimpátia nem minden esetben alakul ki ilyen fiatalon.. Landerrel és Liselottal ez megtörtént. A bátor fiú megmenti a szép lányt, akik a pillanat gyönyörűségében felfigyelnek egymásra. Elkezdenek beszélgetni, és hopp már szerelmesek is. Jó esetben pedig összejönnek.. és Lander meg Liselot végül összejönnek, attól kezdve pedig egy pár lesznek. Milyen szép is ez az időszak.. és ők ketten tényleg nagyon boldogok együtt.
Ha visszaemlékszem a pár évvel ezelőtti önmagamra, hasonlóan furcsán viselkedtem a kiszemeltem előtt. Zavar, pirulás és csodálat. Emlékszem még azokra az időkre, amikor csak azért imádtam egy tollamat, mert Ő használta. Csak azért hordtam egy nyakláncot minden áldott nap, mert Tőle kaptam. Csak akkor számított jó profilképnek a képem, ha Ő belájkolta.. nos, igen. Ilyenkor minden fiatal megőrül kissé, és olyan bolondságokat csinál, amit csak egy szerelmes fiatal tehet. Lander és Liselot sem viselkedett másképp szerelmük kezdetén, minden gondolatukat kitette a másik szeretete. Tényleg csodás ez a gyermeki, ártatlan szerelem.

„– Kaptál már valaha kólaízű csókot?
Megrázta a fejét, és elmosolyodott. Megkapta tőlem élete első kólaízű csókját.”

Diákmunka helyett, csodára várva

Az elmúlt hetekben kissé letörten konstatáltam, hogy idén nyáron nem lesz diákmunkám. Több helyen is próbálkoztam, de vagy lemaradtam a jelentkezéssel, vagy szimplán nincs szüksége a cégnek diák munkaerőre. Sőt, még egy diákszövetkezetnél is próbálkoztam, de sajnos a rendszerük elég pocsék, hogy úgy mondjam - minden adatot kitöltöttem, sikeresen regisztráltam, és amikor be akartam lépni azt írta ki, hogy érvénytelen felhasználó (vagy valami hasonlót). Tehát ez most nagyon nem jött össze nekem, bambán révedtem a távolba, hogy nem lesz zsebpénzem. Aztán jött a „csoda".

Egy korábbi bejegyzésemben említettem, hogy segédkeztem hagymát pucolni, és aprítani. A segítségemért Apukám megjutalmazott egy kis pénzzel, így az alkalmat elkönyveltem a nyár első diákmelójának. 😄
Viszont azután, pontosabban a múlt hétvégén, egy újabb kétkezi munka lehetősége érkezett. Egy ismerős megbízásából Anyukámmal takarítani mentünk pár házat, ahol a még bútorozatlan lakásokat kellett fényesre pucolni. Anyu ablakot és csempét sikált, én meg söpörtem és felmostam a padlót. Egyszerűnek tűnik a dolog, hiszen semmi ördöngösség nincs benne - otthon is fel kell mosni, meg az ablakokat is tisztára kell mosni.. Ám, ha egy délután három házat sikálsz ki egymás után, az elég monotonná tud válni, így kis idő után érezni kezded az izmaidat, elfáradnak a lábaid és beáll a derekad. Nos, fárasztó volt, bevallom, de nem haltam bele.. kb. 6 órán keresztül söpörni a port, és felmosni nem kellemes időtöltés, de amíg energiával telten állsz hozzá, addig még élvezhető is. (Továbbá a hagymapucolással és a kétnapi takarítással többet kerestem, mint fél hónapi önkormányzati munkával, ahol igazából alig volt munkánk..) Kosztól ragadva, sajgó gerinccel kocsikáztunk haza szombat este, és tudtam, hogy itt nincs vége.. ugyanis a vasárnapi bolhapiacra még össze kellett szedni a cuccokat, bepakolni az autóba, és elszállítani. A nap végén jólesően rogytam az ágyamra.. 😄

„Egy bútorozatlan házat könnyebb kitakarítani, mint egy bútorozottat."

Vasárnap reggel már harmadjára keltem korán, fáradtan és izomlázzal. Miután kirakodtunk a főtérre, elkapott minket egy nyári zápor, így kicsit morgolódva indult a piacozás.
Ez volt az első bolhapiaci árusításom, és rengeteg tapasztalattal, újdonsággal gazdagodtam általa. Most pontokba szedve le is írnék pár fontos információt:

• Ha azt mondják a szervezők, hogy fél hétre kell ott lenni, ne higgy nekik. Amikor mi kiértünk fél hétre, már alig volt hely, a legtöbb árus rég kirakodott. Tehát legközelebb hajnali 4-kor fogunk majd kelni..
• Könnyen eleredhet az eső, nem számít, hogy az előrejelzés tűző napot ígér. Nejlonzacskókkal, kukazsákokkal, és napernyővel érkezz, az időjárás igen viszontagságossá tud válni. Reggel megáztunk, délután megégtünk.
• A legtöbb látogató a 30+-os korosztályba tartozik, így különféle termékeket keresnek. Kelendőek a bizsuk, gyermekjátékok, ruhák, cipők stb. Az ifjúsági ruhák, egyéb cikkek kevésbé keresettek.
• Az emberek nem olvasnak. Sajnálnak kiadni pénzt papíralapú könyvekre, és megvetően néznek rád a „menő fiatalok". A legjobb, ha megvetően tekintesz vissza rájuk. 
• Ifjúsági regényeket kevesen keresnek. A fiatalok nagy része nem olvas, az idősebbek más műfajban keresnek könyveket.
• A 100 forintos bizsu fülbevalók, nyakláncok, karkötők minden korosztályt egyformán érdekelnek.
• Mindent pár száz forintért árulj, mert az emberek nem szeretnek költekezni. 😄
• Ha ismerősöket látsz, jóllehet, hogy direkt elfordítják a fejüket, vagy durván kerülik a szemkontaktust.. Itt is üzenném a volt angoltanáromnak, hogy többet vártam tőle. 😞
• Sok a bunkó vásárló.
• Akadnak kedves vevők is.
• A jó hangulat alapja a mosolygás és az udvariasság, még akkor is, ha mások nem így állnak hozzád.

Ezek a pontok fogalmazódtak meg bennem a bolhapiacozás közben, úgy érzem valamelyest átadják azokat a tapasztalatokat, amiket szereztem. Kissé szomorú vagyok amiatt, hogy nem keltek el a könyvek.. meglepődtem, hogy kevesen olvasnak, és hogy a gyerekjátékok kelendőbbek. Willie műanyag dinói, és mezőgazdasági állatai (kis műanyag tehenek, kecskék, bárányok stb.) olyannyira keresett áruk voltak, hogy a hatalmas kosarában alig maradt valami. A szülők boldogan vásárolnak gyermeküknek gumiállatokat, és az idősebbek imádják a színes kiegészítőket (Domenicca bizsuiból még én is vettem), az emberek pedig alig olvasnak. Hármunk közül én kerestem a legkevesebbet, de sebaj, legközelebb leleményesebb leszek. 😄

Ezzel a bejegyzésemmel csak annyit szeretnék mondani, hogy a csodák váratlanul érkeznek. Nem jön össze valami? Majd lesz valahogy... Nem lett fix munkám, de innen-onnan szerzek egy kis zsebpénzt.

Azt is elmondhatom, hogy felesleges a stressz, a túlkészültség. A bolhapiac előtt alig bírtam aludni, mert izgultam az árusítás miatt. És mi lett? Alig adtam el valamit, de rengeteg tapasztalattal gazdagodtam. Csupán meglátom a félresikerültségben a jó és hasznos tényezőket.

Szép napot és kellemes nyarat kíván, Tina. 😊

Dóka Péter: A kék hajú lány

Dióhéjban: Mira, a kék hajú lány vámpírokat rajzol, feketére festi a körmét, és kerekes székben ül. Várja a csodát, ám csoda helyett a tizenhárom éves Olivér érkezik. A kórházban találkoznak, ahol a fiú végre barátokra talál, és nem mellesleg Mirával is igazán jól kijönnek. Olivér mindenkin segíteni szeretne, de legfőképpen a különös, kék hajú lányt szeretné megmenteni az elszigeteltségtől.

Gondolataim:
Dóka Péterről és a könyveiről kerek 13 napja hallottam először, kedvenc olvasó-barátnőmtől, Domeniccától. Moly.hu-n olvasgattam a figyeltjeim értékeléseit, és rábukkantam A kék hajú lányról írt értékelésére, ami rögtön felkeltette az érdeklődésemet. Maga a cím is elég hívogatóan hangzott számomra, gondoltam, ezt nekem el kell olvasnom, főleg mert mese.

@Domenicca gondolataiból idéznék:
„A vámpíroktól eltekintve engem Mira @Tinah -ra emlékeztetett..."

...hát ezt megkaptam. Ezután persze csak még jobban felcsigázott kedves barátnőm, hiszen foglalkoztatni kezdett, miért is hasonlít rám. Később erre rájöttem, és jót mosolyogtam drága Domeniccán, hiszen végre valós képet kaptam arról, hogyan is tekint rám. 😄

Tehát rohantam a könyvtárba, és megragadtam a kötetet, még a könyvtárosnak is elmeséltem a fenti sztorit.. így visszagondolva, remélem (nem) olvasta a könyvet. 😁

Sárkányhajóval a csapatért

A hajó sárkányfeje

Nemrég részese lehettem egy igazi csapatépítő programnak, amit Budapesten, a Kolonics György Vízisport Központban rendeztek meg. Az esemény főszervezője Csabai Edvin tizenhétszeres maraton kenu világbajnok-, és Németh Szabolcs válogatott kenus volt, továbbá számos segítő kéz járult hozzá a feladatok bökkenőmentes lebonyolításához. Szerencsére kellemes időjárásnak örvendhettünk, tehát a különböző játékok, versenyek igazán élvezetesnek bizonyultak a szabad ég alatt.

A szervezési folyamat a helyszínen már korán reggel elkezdődött; a sörpadokat, az asztalokat, a pavilonokat, az ebéd elkészítéséhez szolgáló üstöket, és a feladatok kellékeit előre kipakolták, hogy a lehető legeredményesebbre sikeredjen a fél napos program. Igazán színes lett a feladványok sora, mivel a legfőbb cél az volt, hogy a résztvevők jól érezzék magukat együtt, továbbá behatóbban is megismerjék egymást.

Mindez elengedhetetlen a gördülékeny csapatmunkához, ezért is gyűlt össze az embersereg a korai órán; egy közösség pótolhatatlan eleme a csapatszellem. Annak érdekében, hogy simulékonyan és kedélyesen végezzük munkánkat, fontos az együttműködés, ezáltal nem csak saját feladatainkat végezhetjük kiválóan, hanem együttes erőnkkel a csoport teljesítményét is tökéletesíthetjük. A szóban forgó esemény versenyszámai is a csapatok összetartását erősítette; a sárkányhajózás, az 1 perc és nyersz! ügyességi feladatmegoldás, az együtt töltött idő mind hozzátesz az eredményes csapatmunkához, továbbá a munkavégzéshez.

15 író az első alkalomról, amit lehet nem kellett volna

Egy ideje szemezgettem már ezzel a kis novelláskötettel. A megjelenésében is vonzó; a borítóterv Weiler Péter munkája, és valljuk be, igazán stílusosra sikeredett a védőborítós megoldás. Míg első ránézésre különböző jeleneteket látunk az ablakokban, addig a borítás alatt már csak üres ablakokat láthatunk. Nos, ez nagyszerű metaforája a könyv témájának, hiszen mindegyik rövidke történet egy-egy első alkalmat mutat be. Így azoknak ajánlom ezt a kiértékelést, akik már eléggé benne vannak a témában, és nem riadnak vissza a „tabuktól”. Bár, inkább előre szólok, hogy nem egy dicsőítő monológot olvashat most tőlem a kedves Olvasó.

A kötet felépítése valójában ötletes, de sok író beleesett abba a hibába, hogy novelláját túlkomplikálta. Ezt értem a megfogalmazásra, a megközelítésre és a kivitelezésre. Némely történet aranyos volt, és elgondolkodtató, de sok közülük szörnyen elcsépelt, sőt akadt, amelyik szinte letargikus hangulatúra sikeredett. Minden írótól kaptunk valamit. Valakitől többet, valakitől kevesebbet…

A Csillagainkban a hiba nem csak egy tiniregény

A könyvet egyébként egy kocsiút
alatt olvastam el. :D

A Csillagainkban a hiba említésére sokak előtt felvillan pár gondolat a könyvről (és a filmről), tehát nagy vonalakban rengetegen ismerik a történetet. Megoszló a jó és a rossz vélemény, előttem nem egy ember leírta már gondolatait a könyvvel kapcsolatban, én mégis úgy érzem, hogy szükséges kiírnom magamból a saját gondolataimat.
Miről is szól dióhéjban a sztori? Az életről. Egy fiatal lányról és fiúról, akik nap, mint nap küzdenek egy halálos betegséggel, a rákkal. A családjaikról, és barátaikról, akik mind-mind máshogy élik meg ezt az életet. Egy íróról, aki döbbenetet hoz a cselekménybe, akit egy semmirekellő alaknak titulálhatunk mérgünkben, pedig ő az egyik legfontosabb karaktere a könyvnek. Most kifejteném nézeteimet a teljes elfogulatlanság jegyében.

Nyers véleményem szerint, ez a történet valamilyen. Azért írom így - valamilyen - mert nem mondhatom rá, hogy jó, de azt se, hogy rossz. Ha ilyen szigorú akarok lenni a könyvhöz, azt sem mondhatom rá, hogy elment egynek. Kedves Olvasó, én megértem, ha Te nem érted meg a gondolatmenetemet, de próbálom úgy szavakba önteni a gondolataimat, hogy azok követhetőek legyenek. Nézőpont kérdése, hogy ez a könyv jó-e, vagy rossz. Mindenki máshogy értelmezi a sztorit; valakinek csak egy csöpögős tiniregény, valakinek pedig egy életkép. Én úgy gondolom, John Green egyszerűen csak be akarta mutatni az életet két fiatalon keresztül, akik nem éppen folytatnak holmi hétköznapi rutint. Ez nem csak Hazel és Augustus története, hanem mindenki másé is.

Tavi Kata: Táncvarázs ~ avagy (m)ilyenek a mai tinik?

Dióhéjban: Lilla és Krisztián immár egy pár, de adódnak gondjaik bőven. Barátaik is megküzdenek a saját nehézségeikkel, továbbá az iskolában is teljesíteniük kell. Rengeteg dráma, szerelmi bonyodalom, és kérdés merül fel a szereplők életében.. ja, és még több dráma.😄

Jegyzet: a könyvet 14 éves kortól ajánlják, így az értékelésem olvasását én is eképpen ajánlom a kedves Olvasóknak.😊

Gondolataim:
Több problémám is adódott a könyv olvasása közben.

Először is azzal kezdeném, hogy néha nem tudtam eldönteni, hogy az én felfogásommal van-e valami gond, vagy Lilláék túl gyerekesek. Nos, végül arra a döntésre jutottam, hogy a szereplők azok, akik kissé fiatalabbnak tűnnek a valós koruktól. Már elég rég olvastam az első két részt, úgyhogy hozzá kellett szoknom a jelenlegi álláshoz, így kissé meglepődtem, hogy 17-18 évesek a karakterek.. akik korukhoz képest elég éretlenek, hogy úgy mondjam (persze akadtak kivételek).
Egy élő példát hoznék fel: az osztályomba járó 16-17 évesek, akik év vesztesek és nyelvi előkészítő után most másodszorra járják a kilencediket(!), érettebbek, mint a történetben szereplő lányok, akik nem mellesleg tizenegyedikesek(!). Akkor hogy is van ez? Hát, valószínűleg az történhetett, hogy az írónő egy olyan réteget ismer, akik ilyen felfogással rendelkeznek, vagy egyáltalán nem ismeri a korombéli lányokat.. mert a sulink tizenegyedikesei is merőben mások. Nem Lilla stílusával volt gondom; örültem, hogy nem egy majomparádé, aki 40 kiló és abból a 40-ből is 20 kiló csak a smink, hanem az egész életfelfogásával és hozzáállásával nem tudtam megbarátkozni. De nem is ez a legnagyobb problémám a sztorival, hiszem több sebből is vérzik a mű.

Jennifer L. Armentrout: Ónix

Dióhéjban: Katy és Daemon kapcsolata erősödik - a köztük lévő kapocs megkérdőjelezhetetlen, ám a lány vívódik; lehet, hogy a fiú csak a kapcsolódásuk miatt kedvesebb vele? A Védelmi Minisztérium emberei mindenhol ott vannak, ráadásul az új iskolatárs, Blake is elég furán viselkedik. Minden a feje tetejére áll, és senkiben sem bízhatnak.

Gondolataim:

Frissen a könyvtárból. :)

Kezdeném ott, hogy az akciójelenetek, a fordulatok hatalmas sebességgel váltakoznak; csaták, rejtélyek és rengeteg felmerülő probléma - végig kíváncsian követtem az eseményeket, fogva tartott a cselekmény. Ám, Katy és Daemon kapcsolata lassan alakult ki, ami nem is lenne baj, csak olyan döcögőssé vált a huzavona közöttük, hogy beleőrültem. Aranyos párbeszédeik, romantikus pillanataik szívmelengetően hatottak rám, csupán Katy önmarcangolása volt túl sok néha. Nem azt mondom, hogy rögtön csapjanak bele a lecsóba, és teperjék le egymást, de azért a földönkívüli problémák mellé (amiből volt bőven) a kevesebb dráma valahogy komfortosabb lett volna. 😄
Humorral, komolysággal, és tengernyi titokkal megfűszerezett történet, ami addig nem hagy nyugtot az Olvasónak, amíg a végére nem ér.

„– Szeretek a párnád lenni – ismerte be mosolygós hangon. – Még akkor is, ha összenyálazol."

Reflektorfényben: Katy Swartz és Daemon Black. Nyilván a főszereplők kapják a legnagyobb hangsúlyt, de csalódottan csuktam be a könyvet, hiszen a mellékszereplők nagyon kevés jelenetet kaptak. Megértem, most minden Katy képességei körül forog, na meg az irritáló Blake körül, aki felbukkant, és elvette a többi karaktertől a teret. Ezért kissé komor az Ónix hangulata; Dee-ről és Katy többi barátjáról alig kapunk infót, továbbá kb. semmi interakció nem történik közöttük. Sajnáltam, de ez is benne van a pakliban, ha meg kell ismertetni főhősnőnk hirtelen szerzett „különös" képességeit. Katy picit most irritáló volt, de elnéztem neki, hiszen hatalmas felelősség nehezedik a vállára. Daemon végre megmutatja igazi mivoltát, kiderül, hogy több is szorult belé cseppnyi védelmező ösztönnél. Blake-ről inkább nem írok semmit, legyen elég annyi, hogy legszívesebben agyonütöttem volna.. na, nem vagyok én ilyen erőszakos, de ha valaki ekkora tuskó.. 😄 A Dee-pillanatok pedig rettentően hiányoztak, hiszen hatalmas figura.

„Egy láthatatlan óra ketyegett a fejem felett, a saját, személyes ítéletnapomig hátralévő időt mutatta, és senkit nem hibáztathattam, csak magamat."

Kettő hibát tudok a könyvből felhozni, ami megragadta a figyelmemet.

Hagyományőrző - Néptánc előadáson jártam

Az együttes emblémája.

Immáron harmadszorra csodálhattam meg a Deákvári Naszály és Cindróka Gyermektáncegyüttes fellépését. Bevallom, csak most kezdtem igazán élvezni a néptánc nyújtotta hangulatot; a zene, a népviselet és a táncosok önfeledt mozgása egy olyan elegyet képez, ami megragadja a nézőt, ezzel elé tárva a magyarság lehengerlő tánchagyományait. Öröm látni, hogy ily sokakat vonz a néptánc, egészen a kicsiktől kezdve a tinédzserekig. Szeretetük és elszántságuk megmutatkozik mozdulataikban, ezzel ámulatba ejtve a közönséget, akik vastapssal jutalmazzák a produkciókat. A Művelődési Központ most is zengett a rengeteg tapstól. 😊

Tennék egy kis kitérőt az együttes nevére, csak hogy a részleteket is ismertessem. A Cindróka név a Naszály hegy lejtőin virágzó tavaszi hérics népi elnevezése, ami egy sárga színű virág. A Naszály pedig Vác egyik természeti jelképe, tehát nem is kérdéses, miért viseli a táncegyüttes épp ezt a nevet.

Rácz-Stefán Tibor: Túl szép

Dióhéjban: Márk túlsúlya miatt önbizalomhiánnyal szenved. Olivér profi úszó, ám doppingbotrányba keveredett. E két fiú külsőre tán különbözik, de az érzéseik hasonlóak; mindketten boldogtalanok és nem veszi körül őket a szerelem. Fájó múlttal és titkokkal tele ismerkednek meg munkahelyükön, mígnem már szoros barátság fonódik közöttük. Lehet-e köztük a barátságnál több érzelem, vagy a testük kontrasztja meggátolja ezt?

Gondolataim:
Keresem a szavakat, mert úgy érzem, elfogytak.
Ez a történet nagyon mély, az érzelmi világa megrendítő és egyben mosolyra fakasztó. Nehéz leírni azt a megannyi gondolatot és érzést, amit ez a könyv adott, amit az író adott. Kissé féltem nekikezdeni a kötetnek, hiszen nincs még jártasságom az LMBT sztorikban. Rengeteg, számomra még ismeretlen lelki vívódással, érzelmi hullámmal és gondolattal szembesültem, ami megváltoztatta (és megerősítette) az álláspontomat a világgal szemben. Ez a könyv döbbenet volt, fájdalom, és hatalmas szeretet.

Olivér és Márk a Dunán. :D

Az emberek szűk látókörűek és zárkózottak a világ felé. Vagyis, az a réteg, amelyik a bármiféle másságra csak ujjal mutogat. Az ismeretlentől és mindentől, ami más, az emberek félnek. Tartanak attól, amit nem ismernek, ezért nem is akarják megismerni, megérteni. Vak vezet világtalant; megvető, tudatlan személyek különböző érvekkel fordítanak másokat a melegekkel szembe, csupán azért, mert nem is akarják megismerni őket. Meg sem próbálják megérteni, hogy min mehetnek keresztül, mennyire nehéz lehet nekik.. miért kell negatívan tekinteni egy fiúra/lányra, ha ő éppen a saját neméhez vonzódik? És akkor mi van? Miért kell őket bántani? Ha valakit ennyire zavar a másság, akkor csak szimplán ne vegyen róluk tudomást, és élje boldogan az életét. Semmi szükség a durvaságra. Mindenkinek szíve-joga, hogy kit szeret, hiszen a szeretetnek, az identitásnak nem lehet megmondani, kit szeressen és hogyan érezzen. Hiszem, és tudom is, hogy élnek közöttünk kulturált, megértő emberek, akiknek nem az a fontos, hogy melyik nemhez húz a másik szíve. 😊

Miután ilyen jól kifejtettem erről a véleményemet, bele is vághatnék a történet „boncolgatásába". Márk és Olivér karaktere igazán megragadó. Pontosan azért, mert mind a ketten jóravaló, szerethető személyek, mindemellett ők sem tökéletesek, és nekik is megvannak a saját problémáik. Az tetszett bennük, hogy mindennapiságuk mellett különleges személyiségek. Mindkettőjüket a szívembe zártam, velük együtt éltem át minden fordulatot.
Kiemelném azt, hogy a szemszög szerinti írásmód remekül átadta a történet mondanivalóját; sokkal bensőségesebben fedezhettem fel a fiúk lelkületét és őszinte gondolatait. Szerettem az ellentéteket; rettentő érzékletesen mutatta be a hétköznapi problémákat, a srácok tulajdonságait felhasználva úgy, hogy közben éreztem a közöttük lévő párhuzamot.
Komoly hangvétel, poénos és romantikus párbeszédek, szeretet, gyűlölet, fájdalom és megértés - mindez jellemző a könyvre. Egy szóval körülírva: fantasztikus.